Keszthelyi Életrajzi Lexikon

Forrásmunkák rövidítésjegyzéke Szövegközbeni rövidítések

JAKABOS DÉNES
(Alsópáhok, 1908. november 14. – Keszthely, 1977. augusztus 12.) - iskolaigazgató.
Csurgón végzett Tanítóképző iskolát. 1932-ben Szegeden a Tanárképző Főiskolán magyar–történelem szakos diplomát szerzett. Ezután egy évig önkéntesként Kecskeméten szolgált az 1/II. huszárosztályban. 1933-ban Bp.-en tartalékos tiszti tanfolyamot végzett. 1934-től helyettesítő tanári állást kapott Keszthelyen a polgári iskolában. Ezután Barcson tanított. 1940-ben megbízták Németbólyban (ma: Bóly) az első magyar nyelvű polgári iskola kialakításával, melynek igazgatója lett. A II. vh. ideje alatt mint huszárfőhadnagy teljesített katonai szolgálatot. 1945-ben a bajai orosz hadifogolytáborban töltött négy hónapot. Szabadulása után a lesencetomaji iskolában, az 1946/47. tanévben a tapolcai polgári fiúiskolában tanított. 1947-ben került Keszthelyre, az Általános Fiúiskola tanáraként és 1957-ig helyettes igazgatóként dolgozott, majd kinevezték az intézmény igazgatójának. Emellett vezette a Dolgozók Esti Iskoláját. Megkezdte a veszprémi 306. Sz. Ipari Szakmunkásképző Int. keszthelyi tagozatának szervezését. Több éves előkészítő munka eredményeképpen 1968-ra avatták fel az önálló 308. Sz. Ipari Szakmunkásképző Int.-et, a jelenlegi Asbóth Sándor Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola elődjét. A Városi Tanács Választási Biz. elnökeként részt vett a város közéletében. Munkásságát 1959-ben az Oktatási Minisztérium az Oktatás Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki.
Irod.: Bene János–Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945. 2003. 389. p. – TÉL 4. 2009. p. 52-53. – Személyi forrás.

JANZSÓ TIHAMÉR FERENC, dr.
(Szombathely, 1893. november 1. – Szombathely, 1971, január 11.) - szerzetes, tanár.
Szülővárosában a premontrei főgimnáziumban érettségizett 1912-ben. Csornán lépett be a rendbe 1912-ben, Bp.-en szentelték pappá 1917-ben. Csornán végezte teológiai tanulmányait, majd a bp.-i tudományegyetemen 1917-ben bölcsészdoktori, gyorsírás-tanári, 1920-ban történelem–földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1918-ban került Keszthelyre, ahol a rend gimnáziumában tanított. 1936-tól a szombathelyi gimnázium tanára lett, 1938–39-ben házgondnokként is tevékenykedett. 1945 után bujkálni kényszerült, 1950-től Rákosligeten élt. Élete során tanári hivatása mellett 1917-ben a M. Cserkészszövetség III. kerületének társalapítója, 1920-ban megszervezte a keszthelyi 79. sz. cserkészcsapatot, melyben 1932-ig viselte a parancsnoki tisztséget. 1930–36 között a keszthelyi Katolikus Legényegylet tanulmányvezetője volt.
F. m.: Szt. László (I. magyar) király oklevele. Szombathely. 1917. – A keszthelyi premontrei rendi katholikus reálgimnázium története. 1896–1926. In.: Keszthelyi Főgimnázium Értesítője. 1927–1928. – Múzeumi kérdések. Kh. 1934. – Magyarország honalapítója halálának 900 éves évfordulójára. In.: Szombathelyi Premontrei Gimnázium Értesítője. 1936–1937. – Az átalakuló magyar társadalom. Szombathely. 1939. – A Balatoni Muzeum a valóságban. Klny. a Balatoni Kurirból. Tapolca. É. n.
Irod.: Tar Ferenc: Dr. Klempa Sándor Károly. In.: Klempa Károly és a Keszthelyi Premontrei Gimnázium. 1991. p. 10-19. – MKL. 1993–. 5. köt. 666. p.

JESZENSZKY ÁRPÁD, dr.
(Nagykikinda, 1896. május 20. – Budapest, 1988. július 11.) - mezőgazdász, kertészmérnök, egyetemi tanár.
Apja evangélikus lelkész és a kikindai egyházközség vezetője volt. A gimnázium első hat osztályának elvégzése után 1912-ben Tordán lett kertészgyakornok az állami faiskolában. Részt vett az I. vh.-ban, orosz hadifogság után szerelt le. 1918-ban a bp.-i Kertészeti Tanint.-ben kertész oklevelet szerzett. Néhány évig vidéki kertészetekben dolgozott (Tata-Tóváros, Füzesabony, Szekszárd). 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a kertészek közül elsőként államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1923-ban a Fölművelésügyi Minisztériumba került, ahol 1947-ig különféle beosztásokban dolgozott (selyemtenyésztési főfelügyelő, kertészet-méhészet, ill. a kertészeti ügyosztály vezetője). Közben 1945-ben a Kertészeti és Szőlészeti főiskolán doktorrá avatták. 1947-ben került Keszthelyre, ahol a M. Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Osztályán alakuló Kertészeti Tanszéken mint nyilvános r. tanár átvette a tanszék vezetését. 1949-ben az akkor újonnan alakult Keszthelyi Mg. Kísérleti Int. Kertészeti Osztályát vezette 1957-ig. 1957–59 között a Keszthelyi Mg. Akad. tanszékvezető egyetemi tanáraként tevékenykedett. Nyugdíjazása után a Keszthelyi Mg. Főiskolán megbízott előadóként oktatott. 1960-tól kertészeti tanfolyamokat szervezett, országszerte több száz előadást tartott. Kiemelkedő tud. tevékenysége során nagyüzemi gyümölcstermesztéssel, zöldségnemesítéssel és mg. növényvédelemmel foglalkozott. Az állami elismerésben részesített fajtái közül a „keszthelyi fehér” csemegepaprika és a „korai rezista” paradicsom a legjobb fajtának számított. Fontos szerepet töltött be az országos gyümölcstermelői szolgálat kiépítésében, kezdeményezte több új szakmunkás iskola és kertészeti telep létesítését. A hazai biológiai növényvédelem egyik úttörőjeként emlékszik rá az utókor. Nevéhez fűződik a selyemhernyó mészkórbetegség mo.-i megszüntetése. Szerkesztette a Kertészet c. (1927–34) és a M. Gyümölcs c. (1934–44) folyóiratokat. Munkásságáért 1977-ben Entz Ferenc emlékéremmel, 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, életművét 1985-ben az MTA mg. tudományok doktori fokozatával jutalmazta.
F. m.: Gyümölcsfák metszése. Bp. 1942. – Gyümölcsfák ápolása. Bp. 1943. – Kertjeink védelmében. Bp. 1953. – Zöldségfélék korai termesztése. Bp. 1955. – Déli gyümölcsfélék termesztése hazánkban. Bp. 1957. – A gyümölcsfák metszése képekben. Bp. 1958. – Zöldségtermesztés képekben. Bp. 1963. – A magyar kertészet története. Bp. 1986. – A magyar kertészet története ahogyan megéltem. Bp. 1995.
Irod.: RÚL. 1996–208. 10. köt. 760. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 3. köt. – Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. 2002–. 2. köt. p. 451-452. – Bakonyi László: Jeszenszky Árpád munkássága. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. p. 163-164.

JOBS VIKTOR, dr.
(Nagycenk, 1890. március 27. – Budapest, 1978. november 30.) - orvos, szanatórium-tulajdonos.
Apai felmenői Dániában éltek, majd német nyelvterületen, később a Szepességben. Anyja osztrák származású volt. Apja gyógyszerészként, anyja gr. Széchenyi Béla leányainak nevelőnőjeként dolgozott. A soproni bencés gimnáziumban érettségizett, az orvosegyetemet Bp.-en, Bécsben és Berlinben, majd újra Bp.-en végezte. A Jendrassik Klinikán fizetett gyakornokként alkalmazták. 1912-ben kapta meg diplomáját. Főúri családok háziorvosaként lépett az orvosi pályára. Horpácson a Széchenyi család, Putakon Nyári bárónő, s Kocsordon özv. Tisza Kálmánné orvosa volt. Ezután Bp.-en az Aréna úti Park és Liget Szanatórium foglalkoztatta segédorvosi, majd diétás orvosi beosztásban. Részt vett az I. vh.-ban, ahol kitüntetéseket is kapott. Katonaorvosként szolgált, 1918. júliusában a keszthelyi kisegítő honvédkórházba került. Innen Sopronba vezényelték, ahol főorvosi rangban szerelt le. Eleget téve a keszthelyiek meghívásának, 1919-ben Keszthelyre költözött. Feleségül vette dr. Illés Ignác orvos lányát, kitől később elvált. Magánpraxist működtetett, majd 1919 augusztusától 1920 szeptemberéig a község megbízott pályaorvosaként praktizált. 1921–31 között karmacsi körorvosként tevékenykedett, 18 község, köztük Hévíz betegeit gyógyította. Ellátta a Posta (1922–44), a MÁV, a Gazd. Akadémia és Tangazdaság (1944-ig, az akad. megszüntéig) dolgozóit is. A gimnáziumban, a Ranolder Int.-ben, a Polgári Iskolában, a Gazd. Akad.-n egészségtant tanított, a cserkészcsapatban elsősegélynyújtást oktatott. Emellett – Zala, Somogy és Veszprém vm.-k egyetlen ilyen jellegű gyógyint.-eként – szanatóriumot alapított. A Dr. Jobs Szanatórium 1926 októberében nyílt meg (Csók István u. 1.) korszerű, jól felszerelt sebészeti és belgyógyászati osztállyal. 1937-ben szülészeti osztállyal bővült. Jobs Viktor volt a szanatórium vezetője és egyedüli állandó orvosa, öt fős személyzettel (mosónő, takarító stb.) működtette kórházát. Később második felesége is besegített, ő végezte a gondnoki munkát, intézte a beszerzéseket, s segédkezett a műtéteknél. A műtéteket – meghívásra – neves orvosok végezték. Az intézet fennállásáig 3300 beteget láttak el, több mint 800 műtétet végeztek, 150 újszülöttet segítettek világra. Jobs Viktort 1933-ban ismét megbízták a községi orvosi feladatok ellátásával. Saját felszerelésével megnyitotta Keszthely első községi orvosi rendelőjét. Ebből az állásából népjóléti miniszteri végzéssel 1946 szeptemberében elbocsátották. 1950 decemberében államosították szanatóriumát. Lakást utaltak ki számára, ahol 1975-ig magánrendelőt működtetett. Ezen kívül 1951 júliusától a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház alkalmazottjaként a járóbeteg-rendelésen fürdőorvos, majd 1955-től a szakrendelés vezető főorvosa lett. A kórház Tud. Társ.-ban tevékenykedett, előadásokat tartott a reumás megbetegedésekről. 1968-ban nyugdíjba vonult. Nyugdíjasként 1975-ig ellátta az egyik szakrendelést. 1975-ben Bp.-re költözött (gyermekei itt éltek). A Fehérvári úti rendelőint. alkalmazta. Egy ideig az Országos Orvosi Könyvtár részére szakfordítást végzett. Publikált az Orvosi Hetilapban és más lapokban. Munkásságáért 1976-ban Kiváló Orvos kitüntetést, 2005-ben posztumusz Keszthely Város Egészségügyéért díjat kapott. 1993-ban a Jobs Szanatórium alapításának évfordulóján a Városi Kórházban emléktáblát állítottak emlékére. A kórház kezdeményezésére, a család, a Városi és a Zala megyei Önkormányzat anyagi hozzájárulásával, dr. Jobs Viktor Alapítványt hoztak létre a kórházban dolgozók jutalmazása, ill. a kórházi munka színvonalának emelése céljából.
F. m.: Memoár. Szerk. és kiegészítésekkel ellátta Papp Péter. Kh. 1995.
Irod.: Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. 1930. 323. p. – Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. 1938. 712. p. – Tar Ferenc: Jobs Viktor és szanatóriuma. In.: Keszthelyi Hírlap. 1989. 11. sz. 3. p. – Jobs Viktor: Memoár. 1995. – Vértes László: Dr. Jobs Viktor. In.: Keszthely orvostörténeti emlékeiből. 1999. p. 47-56. – ZÉK. 2005. 145. p. – Keszthely Város Önkormányzata 184/2005. (VI. 29.) sz. határozata.

JUHOS LAJOS, dr.
(Kolozsvár, 1879. augusztus 8. – Keszthely, 1940. január 18.) - mezőgazdász, egyetemi tanár, szakíró.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd Magyaróvárott kapott mezőgazdász oklevelet az akadémián. Később a bp.-i Műegyetem mg. karán elnyerte a mg. tudományok doktora címet. Oktatói tevékenységét 1902-ben Kassán a Gazdasági Tanint.-ben kezdte, innen Kolozsvárra került a Gazd. Tanint.-be, ahol a gyakorlati tanszéken adjunktusként alkalmazták. 1911-ben a debreceni, 1912-ben már a magyaróvári Gazd. Akad.-n oktatott, mint rendkívüli tanár. Az I. vh.-ban a fronton teljesített katonai szolgálatot. 1921-ben Keszthelyre került, itt a Gazd. Akad.-án az üzemtani tanszék vezetője lett és üzemtant oktatott 1935-ig. 1926-ban megszervezte a városban az első hazai kisüzem számtartási központot (Lauer svájci professzor nyomán). 1935-től 1938-ig a debreceni Gazd. Akad. igazgatói feladatait látta el, majd nyugdíjazása után visszatért Keszthelyre, ahol 1940-ig az általa korábban létrehozott Számtartási Központot vezette. Kutatásai során főként a dunántúli kisgazdaságok termelésének és költségvetésének alakulásával foglalkozott. Nagy tekintélyű tudós, oktató és termékeny szakíró volt. Cikkei számos szaklapban megjelentek (Állattenyésztési és Tejgazdálkodási Lapok, Köztelek stb.)
F. m.: Mezőgazdasági Üzemtan. I–II. Kh. 1923. – Magyar kisgazdaságok jövedelmi eredményei az 1929. évben. Kh. 1930. – Munkaracionalizálás a mezőgazdaságban. Kh. 1932. – Üzemterv-készítés és más mezőgazdasági előszámítások. Kh. 1933. – Jelentés a 100 kat. holdon aluli dunántúli kisgazdaságok 1937. évi jövedelem helyzetéről. T.sz.: Kulin Sándor. Kh. 1938.
Irod.: Georgikon 175. 1972. 154. p. – MAÉ. 1987–1989. 2. köt. p. 57-59. – Gulyás. 1990–. 15. köt. 898-899. has. – RÚL. 1996–2008. 10. köt. 868. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 3. köt. 639. p. – Kulin Sándor: Megemlékezés Juhos Lajos születésének 100. évfordulójáról. In.: Gazdálkodás. 1979. 7. sz. 71. p.

JURANICS ANTAL
(Kaposvár, 1768. május 26. – Győr, 1837. augusztus 26.) - püspök.
Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen és Pécsett végezte. Keszthelyen tanulótársa volt Batsányi Jánosnak (1763–1845), akinek hű barátja maradt száműzetésében is és lehetővé tette költeményeinek kiadását. Pozsonyban filozófiát tanult. 1788-ban a növendék papok közé nyert felvételt Pécsett. Teológiai tanulmányokat Pesten és Pozsonyban folytatott. 1791-ben Pécsett szentelték pappá. Két évig káplánként tevékenykedett Bátaszéken és Pécsett. 1793-ban gr. Esterházy Pál udvarába hívta, ahol két évig Szányi Ferenc nagyprépost és káptalani főhelytartó, helynöki titkárként alkalmazta. 1797-ben Hosszúhetény plébánosaként dolgozott. 1806-ban Pécsre került, ahol 1825-ig kanonok és a székesegyház plébánosa volt. 1811-ben az uralkodó a pécsi püspök helytartójává, majd apáttá, 1816-ban tolnai főesperessé, 1821-ben választott bosoni püspökké, 1822-ben helytartói tanácsossá nevezte ki. 1825-ben győri püspök lett. Élete során sokat jótékonykodott. Új templomot építtetett Himódon, Romándon, Csanakon és Börsön. Szanyon és Szigethen plébániákat, több helyen pedig népiskolákat nyitott. Szigethen saját költségén kórházat alapított.
F. m.: Örvendező versek. Pécs. 1808. – Halotti dicséret. Pécs. 1811.
Irod.: Szinnyei. 1980–1981. 723-724. has. – MKL. 1993–. 5. köt. 970. p.

JÁMBOR GYÖRGY
(? – ?) - városbíró.
1772–73-ban, 1778–80 között volt Keszthely város bírája.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 430. p.

JÁNKY ISTVÁN, dr.
(Brád, 1905. október 5. – Keszthely, 1974. augusztus 19.) - tanár, szakíró.
Apja bányában dolgozott technikusként. Az 1910-es években Erdélyből az Alföldre, Kiskunhalasra települt a család. Budapesten, a Werbőczy Gimnáziumban tanult, majd 1924–28 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt magyar–francia szakon. 1929-ben doktorált. Fiatal korában verseket publikált, az írás művészetének kérdéseivel, esztétikával foglalkozott. Tanulmányúton járt Párizsban, Németországban. Hazatérése után a sümegi gimnáziumban tanított 1933–46-ig, egy ideig igazgatói tisztséget viselt, ezután Zalaegerszegen dolgozott tanárként, ill. igazgatóként. A keszthelyi gimnáziumban 1949-től 1969-ig a magyar nyelv és irodalom, a francia és az orosz nyelv tanára volt. 1970-ben nyugdíjba vonult, de óraadóként még 1973-ig oktatott. Francia nyelvből több évig szakfelügyelői feladatokat is ellátott, a szakfelügyelői munkaközösség vezetőjeként is működött.
F. m.: Szemere Pál esztétikai és poétikai nézetei. Pécs. 1928. – Gondolattól a kifejezésig. Sümeg. 1937.
Irod.: MIL. 1963–1978. 1. köt. 520. p. – László József: Tisztelgés Dr. Jánky István emléke előtt. In.: Hévíz. 2003. 3. sz. p. 71-75.

JÁNOSSY JÓZSEF ALAJOS, dr.
(? –?) - egyetemi tanár.
1812–24 között a keszthelyi Georgikonban tanított mennyiségtant, építészetet, számvitelt és rajzot. Egy ideig georgikoni mérnöki feladatokat látott el, 1813–15-ig archon is volt. Emellett tanított a lyceumban, annak vezetőjeként is tevékenykedett. Részt vett a Helikoni ünnepségeken. 1824-ben megszüntették a státuszát, 1827-től a pesti egyetemre került, ahol államszámtant oktatott.
F. m.: Dictio in auspiciis anni scolastici 1812–1813. in georgico et Lyceo Keszthelyiensi excell. Ac illusztr. Domini comitis Georgii Festetis de Tolna…habita. Sopronii. 1814. – Dictio in auspiciis anni scolastici 1813–1814. habita. Sopronii. 1814.
Irod.: Emlékkönyv a Georgikon alapításának 100-ik évfordulója és a gazd. tanint. uj épülete felavatása ünnepélye alkalmára. 1897. 30. p. – Szinnyei. 1980–1981. 5. köt. 404-405. has. – ZÉK. 2005. 145. p.

JÁRÁNYI GYÖRGY, dr.
(Pécs, 1922. június 4. – Budapest, 1997. november 21.) - agrármérnök.
Az Agrártud. Egyetem Agronómiai Karán 1948-ban végbizonyítványt, 1960-ban mg. mérnöki oklevelet szerzett, 1978-ban a mg. tudományok kandidátusi fokozatát nyerte el. 1948-ban a SZÖVOSZ termelési osztályvezetőjeként kezdett dolgozni, majd az Orsz. Tervhivatal Vízgazdálkodási Osztálya (1949–52), a Földművelésügyi Minisztérium Öntözési és Vízgazdálkodási Osztálya, ill. a Növénytermelési Főigazgatóság Öntözési és Talajerőgazdálkodási Igazgatóságának Öntözési osztályvezetője tisztet töltötte be (1952–65). 1965-ben került Keszthelyre, ahol megszervezte a Földrendezési és Vízhasznosítási Tanszéket, a későbbi Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéket, melynek egyetemi docense (1965–79), majd tanszékvezető egyetemi tanára (1979–88) lett. Munkássága során a mg. vállalatok öntözési, vízelvezetési és vízellátási, az öntözéses növénytermesztés agronómiai kérdéseivel, valamint új öntözési rendszerek kidolgozásával foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a zártgyűjtős műanyag csöves vízelvezetéses rendszer mo.-i megvalósításában, ill. a drénezésnek az aktív termőréteg vízháztartására gyakorolt vizsgálatában.
F. m.: Felszín alatti vízkészletek mezőgazdasági hasznosítása. Bp. 1962. – A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása. Bp. 1963. – Műanyagdrének alkalmazása a mezőgazdaságban. Kh. 1969. – A drénezés hatása az aktív termőréteg vízháztartására. Kh. 1978. – A műanyagcsöves drénezés problémái. Kaposvár. 1978.
Irod.: RÚL. 1996–2008. 10. köt. – Csepinszky Béla: Dr. Járányi György ravatalánál. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. p. 136-137.

JÁSZÓVÁRY (SCHÜRGER) JÁNOS, dr.
(Nagyszőllős, 1875. – ?) - gyógyszerész, akadémiai igazgató.
Szülei Schürger Márton és Matrosch Jozefa. Bp.-en gyógyszerészdiplomát szerzett. 1900-ban kezdte tanársegédként gazd. akadémiai tanári pályáját. 1908-ban már a magyaróvári Gazd. Akad. tanára volt. 1921-től 1945-ig nyilvános r. tanárként vegytant, gazd. technológiát és agrogeológiát tanított a keszthelyi Gazd. akad.-n. 1934-ben már a Jászóváry nevet használta. Megalapította az Emericána helyi szervezetét, a Heliconiát, melynek priorjaként tevékenykedett. 1934-ben a pápa a Szent Sylvester-rend lovagkeresztjével tüntette ki.
F. m.: A calciumamalgamról. Gyógyszerésztudori értekezés a kir. magyar tudományegyetem II. chem. intézetéből. Bp. 1899.
Irod.: Emerikánás ünnepség. In.: Keszthelyi Hirlap. 1934. szeptember 30. 6. p. – Bensőséges ünnepélysorozat a pápai kitüntetésben részesült dr. Jászóváry János tiszteletére. In.: Keszthelyi Hirlap. 1934. október 21. 3. p. – Georgikon 175. 1972. 155. p. – Szinnyei. 1980–1981. 12. köt. 722-723. has. – Gulyás. 1990–. 15. köt. 695. has. – Georgikon 200. 1996–2001. 2. köt. p. 320-321. – Dokumentumok a keszthelyi agrárfelsőoktatás történetéből. 2008. 111. p.

JÓZSA OTTÓ
(Sümegcsehi, 1929. november 6. – Tapolca-Diszel, 2010. január 21.) - pénzügyi előadó, önkormányzati képviselő.
Apja Józsa Gyula kántortanító volt. Szülőfalujában járt a Katolikus Népiskolába, ezután 1940-ben a veszprémi piarista gimnázium tanulója lett, 1948-ban érettségizett. A piarista rend tagjaként a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi karán tanult tovább. 1952-től nem folytathatta tovább a tanulmányait, kikerült a világi életbe. Sümegcsehiben a Győri Egyházmegyei Hatóságnál szerzett vizsgája alapján templomi kántori állást kapott. Emellett Sümegen a Terményforgalmi Váll.-nál bérelszámolóként dolgozott. Az 1956-os eseményekben az ukki forradalmi tanács élére állt. A forradalom leverése után megszüntették munkaviszonyát Sümegen, „B” listára került. 1957-ben internálták, Veszprémben, Kistarcsán, Tökölön volt börtönben. Szabadulása után Keszthelyre került. Építőbrigád tagjaként dolgozott, majd 1959-től Keszthelyen a Gyapjútermelő Váll.-nál kapott raktárosi állást. Ezután a DÉDÁSZ Keszthelyi Üzemigazgatóságán lett számlázási vezető. 1970-től a keszthelyi Tejüzemben adminisztratív munkakört látott el. 1977-től a Helikon Kastélymúzeumban pénzügyi előadói munkakörben dolgozott, majd a Városgazdálkodási Váll.-tól ment nyugdíjba 1989-ben. Tevékenyen részt vett a közéletben. Szerepet játszott a Helikon Dalárda, a Városi Kórus újjászervezésében. Néptáncot tanított a Honvédségnél és igazgatója volt a DÉDÁSZ kultúrotthonnak. Éveken keresztül irányította a keszthelyi Nagyboldogasszony Plébániatemplomban a húsvéti Passió éneklését. A veszprémi püspök megbízásából hittant tanított, az egyházközség képviselőtestületének tagja, majd 1986-tól világi elnöke lett. 1987-től a megyei püspökségtől kapott felhatalmazás alapján a Nagyboldogasszony templomban liturgiát végzett és áldoztatott. Szerepet vállalt az új keszthelyi Szent Család templom építésének szervezésében. 1990-ben a helyi önkormányzati választásokon Keszthelyen önkormányzati képviselőnek választották. 1991-ben 1956-os emlékéremmel tüntették ki. Tagja volt az 1994-ben alakult Feltámadás Cserkészcsapat Alapítvány kuratóriumának. Támogatta a cserszegtomaji Szent Anna temetőkápolna felújítását, melynek révén a templom új üvegablakkal gazdagodott.
Irod.: Személyi forrás.