WELTNER MAYER
(?, 1824. ? – Keszthely?, 1867. május 28.) - kórházalapító.
1867-ben Keszthelyen 12 ezer forintos alapítványt tett egy létesítendő izr. kórház javára. A kórház céljaira egy ugyancsak 12 ezer Ft-ra becsült házat is hagyott, a klasszicista stílusú épület 1830 táján épült. A nevét viselő kórház 1871-ben kezdte meg működését, valláskülönbség nélkül kezelt minden beteget.
Irod.: Cséby Géza–Goldschmied István–Sági Károly: A keszthelyi zsidóság története, 1699–1999. 1999. 14. p. – KVEKA. 2006. 66. p.
WIERZBICKI PÉTER, dr.
(Stary Sacz, 1794. július 29. – Oravica, 1847. február 5.) - gyógyszerész, botanikus, sebész.
Galíciai lengyel nemesi családban született, apja tekintélyes földbirtokos volt. Gimnáziumi tanulmányait Podolinban végezte, ezután gyógyszerésznek készült. 1807-től tanuló, majd segéd volt a Nowy Sacz-i gyógyszertárban. Közben vegytannal és növényekkel kezdett el foglalkozni, növényeket gyűjtött, fejlesztette rajz- és festési kézségét. A sziléziai Bialában a helyi gyógyszertárban (1813–15), a bécsi közkórház gyógyszertárában segédként (1815), majd Sárvárott, a helyi gyógyszertárban dolgozott. 1818-ban gyógyszerész oklevelet szerzett a bécsi egyetemen. 1818–20-ban Magyaróvárott működött gyógyszerészként, Moson vm.-ben és a Hanságban gyűjtéseket végzett, melyet Flora Mosoniensis c. kéziratos művében ismertetett. Magyaróvárott ismerkedett meg és került kapcsolatba dr. Liebbald Gyulával, aki magával hozta Keszthelyre. A városban 1820–26 között tartózkodott, a Georgikonban kémiát, technológiát és állatgyógyászatot tanított. Szenczy Imrével és Hutter Mihállyal együtt Keszthely és környéke növényeit vizsgálta és gyűjtötte, munkásságával hozzájárult a Balaton környéke akkor még kevésbé ismert flórájának megismeréséhez, kiváló képet adott a növényvilágnak az elmúlt kétszáz év alatt végbement változásairól, a Keszthely környéki lápi flóra csaknem teljes pusztulásáról. Az 1820. évi keszthelyi flórajegyzékéhez 30, általa készített akvarell is tartozik. Eredményei nyomtatásban nem jelentek meg. Adatait Borbás Vince dolgozta fel, 1900-ban megjelent balatoni flóraművében. 1826-ban Pestre költözött, ahol megismerkedett kortárs hazai botanikusokkal. Egyes források szerint a pesti egyetemen dr. Haberle Károly magán-tanársegédje volt. Pest környékén ugyancsak gyűjtött növényeket. 1829-ben a pesti egyetemen sebészdoktori oklevelet is szerzett. 1830-tól Oravicán bányaorvosként látta el feladatait. Korábbi lakóhelyeihez hasonlóan itt is jelentős flórakutatást végzett. Korának egyik legkiválóbb botanikusa volt. Tapasztalatai, eredményei kéziratos munkákban maradtak fenn. 2005-ben szülővárosában avatták fel a a Goldmark Károly Műv. Központ ajándékaként a Keszthelyi Panteonban elhelyezett kétnyelvű emléktáblájának másolatát.
F. m.: Flora Mosoniensis. – Flora Keszthelyensis (Borbás Vince dolgozta fel). – Plantae Rariores Keszthelyenses (30, kézzel festett képpel). 1820. – Elenchus plantarum in territorio Keszthelyensis. – Elenchus plantarum banaticarum anni 1837 et 1842. – Verzeitnis derjenigen phanerogamen Pflanzen, welche im Banate…vorgefunden worden sind. 1845.
Irod.: Szinnyei. 1980–1981. 14. köt. 1558. has. – Keszthelyi Hírlap. 1989. február 1. 8. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 6. köt. p. 1369-1370. – MMA. 2002. p. 956-957. – MOÉL. 2004. 406. p. – Szabó István: Wierzbicki és Keszthely. In.: Priszter Szaniszló 85 éves. 2004. p. 57-78. – Szabó István: Szenczy Imre keszthelyi botanikai munkássága. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. 179-184. p. – Személyi forrás.
WINDISCHGRÄTZ, FRANZ JOSEPH hg.
(Prága, 1904. március 22. – Nairobi, 1981. január 1.) - vadász.
Ferenc József császár és király dédunokája. Apja Otto Windischgrätz hg., csehországi földbirtokos arisztokrata, anyja Rudolf trónörökös lánya, Elisabeth volt. Gyermekkorát Csehországban töltötte, első vadász próbálkozásait is itt, valamint Lengyelországban tette meg. 1930-as években többször járt Mo.-on. Vadászott a Festetics birtokon Keszthely környékén, a békési Wenckheim-birtokon, a Tisza mentén, a dunántúli Doboson. Vadászati élményei később meghatározó emlékeket jelentettek számára. 1945-ben – birtokai államosítása után – Belgiumba ment, ahol belga állampolgárságot vett fel. Hamarosan Afrikába utazott és Kenyában telepedett le, ahol hivatásos vadászként vállalt munkát. Ebben az időszakban alapozta meg Afrika-gyűjteményét. Később Langatában, Nairobi mellett, megvette a híres Joy Adamson-féle házat és kertet. Halálig itt élt és helyezte el fokozatosan gyarapodó trófeagyűjteményét. Vadászvendégeinek meghívását elfogadva járt Indiában. Az 1960-as évek második felétől Mo.-on is járt több alkalommal, mind vendégvadász. Az országban szerzett emlékei révén döntött úgy 1969 májusában, hogy gyűjteményét Mo.-nak adományozza, amely a hagyatéki, vámeljárási és szállítási nehézségek leküzdése után, 1985. március 5-én érkezett az országba és a M. Mg. Múzeum tulajdonába került. Végrendeletének megfelelően a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban állították ki az értékes afrikai, indiai és európai trófeákat. Jelenleg a Kastélymúzeum 2008-ban létesült Vadászati Múzeumában látható a kiállítás.
Irod.: Négy földrész trófeái. 2001. p. 23-25. – Személyi forrás.