Keszthelyi Életrajzi Lexikon

Forrásmunkák rövidítésjegyzéke Szövegközbeni rövidítések

UJJ KÁROLY
(Vép, 1905. december 23. – Keszthely, 1978. augusztus 27.) - MÁV felügyelő, állomásfőnök.
Veszprémben érettségizett 1924-ben, a Római Katolikus Főgimnáziumban. A vasúti tisztképzőn 1926-ban szerzett képesítést, majd Balatonfüreden, Veszprémben, Várpalotán és Körmenden dolgozott forgalmistaként. 1940–42 között a visszacsatolt területeken – Barátka (Erdély), valamint Muraszombat (Muravidék) – tevékenykedett a vasút újjászervezésén, mint állomásvezető, főintézői rangban. 1942 végétől 1949 áprilisáig Vasvár állomásfőnöke volt. 1949 áprilisában nevezték ki Keszthely állomásfőnökévé felügyelői rangban. 1956-tól főfelügyelői megbízatást kapott. 1966-ban vonult nyugdíjba. 1940-ben Horthy Miklós kormányzásának 20. évfordulója és az erdélyi részek visszacsatolása alkalmából emlékéremben részesítették, 1947-ben a visszacsatolt területen (Erdély) a vasúti szolgálat gyors megszervezéséért miniszteri dicséretet és oklevelet kapott. 1954-ben kiváló vasutas, és három alkalommal (1960, 1961, 1965) kiváló dolgozó lett.
Irod.: Személyi forrás.

UNGER ALAJOS, dr.
(Nagykanizsa, 1837. ? – Budapest, 1910. november 26.) - ügyvéd, országgyűlési képviselő.
Középiskolai tanulmányait Nagykanizsán és Pesten a piarista gimnáziumban, jogi tanulmányait a bp.-i egyetemen végezte. 1858-ban a fővárosi orsz. főtörvényszéknél kezdett dolgozni, majd a gyakorlati bírói vizsga letétele után, mint törvényszéki segédbíró működött különböző bíróságoknál. 1861-ben ügyvédi vizsgát tett, ezután köz- és váltóügyvédként, 1873 óta a királyi ítélő tábla által megválasztott váltójegyzőként tevékenykedett. Kamarai választmányi tagnak választották. 1878–83-ig a nagykanizsai járás segéd szolgabírájaként dolgozott. 1880-tól vett részt a közéletben, szülővárosa ekkor választotta országgyűlési képviselőjévé. 1881-ben ismét a nagykanizsai, 1884-től 1892-ig két cikluson keresztül a keszthelyi kerületet képviselte. A függetlenségi pártkör egyik alelnöki tisztségét töltötte be. 1875 óta állandó tagja volt a bp.-i ügyvédvizsgáló biz.-nak, 1881-től alelnöke, 1889–95-ig elnöke a bp.-i ügyvédi körnek, 1885 óta a fővárosi törvényhatósági biz.-nak.
Irod.: Országgyűlési almanach 1886 : képviselőház. 1886. 189. p. – Új országgyűlési almanach 1887–1892. 1888. 327. p. – Kanizsai enciklopédia. 1999. 329. p. – Zala megye archentologiája : 1138–2000. 2000. 493. p. – www.books.google.hu

UNTERBERGER FERENC
(Temesvár, 1819. szeptember 24. – Keszthely, 1892. február 23.) - késes, köszörűs iparos mester.
Ipari foglalkozást választott, a késes mesterséget tanulta ki. Tanulásvágya és vállalkozási kedve már korán megmutatkozott. Külföldre ment, bejárta Németországot és Oroszországot, ahol felkereste a nagyobb ipari városokat. Vándorlásai után Berlinben telepedett le, ahol először fegyvergyárban dolgozott, ezután vaskereskedést nyitott, majd egy kardgyárat alapított. Szorgalma és takarékossága révén hamarosan tekintélyes vagyont szerzett. Megismerkedett egy Keszthelyről odaszármazott iparossal, Huth Károllyal, akivel felesége halála után Mo.-ra jött és Keszthelyen telepedett le. Aktívan bekapcsolódott a város közéletébe. 1881-ben városi tanácsossá választották. 1889. november 24-én kelt alapítólevélben 10000 forintos alapítványt tett abból a célból, hogy kamataiból évente az elszegényedett iparosok részesülhessenek. Az alapítványban rögzítették, hogy a kiadott pénzösszegek fejenként 25 és 100 forint között lehetnek. Előnyben kellett részesíteni azokat az iparosokat, akik az önkéntes tűzoltó egyletben szolgáltak, valamint meghalt iparosok özvegyei, árvái, és pályakezdő iparosok is részesültek az alapítványból. A Keszthelyi Ipartestület 1889. december 22-én dísztaggá választotta. Halálakor összes vagyonát jótékonysági célokra hagyta: az Ipartestület részére tett alapítványon kívül a városi szegényalapnak, a tűzoltó egyletnek, elemi iskolás gyermekek részére és a keszthelyi kórház számára. Az Ipartestület a nagy jótevő halála napján minden évben gyászmisét tartatott, gondoskodott sírjának rendbetételéről, és minden év február 22-én társas vacsorát rendeztek emlékére.
Irod.: Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. p. 481-483. – Oroszlán István: A Keszthelyi Ipartestület 50 éves történetéből. 1936. p. 34-41. – Iharos Alfonz: Unterberger emlékvacsora. In.: Keszthely és Vidéke. 1941. május 13. 2. p. – Gárdonyi Lajos emlékezése Unterberger Ferenc ipartestületi dísztag, a keszthelyi iparosság nagy jótevője életéről és hagyományairól. 1942. – Balázsy: Emlékezés Unterberger halálának centenáriumán. In.: Keszthely és Vidéke. 1992. december 23. 3. p. – Cséby Géza: Száztíz esztendő. 1996. 16. p. – ZÉK. 2005. 271. p.

ÚJVÁROSI MIKLÓS, dr.
(Hajdúnánás, 1913. január 25. – Budapest, 1981. augusztus 15.) - mezőgazdász, szakíró.
Paraszti családból származott. A gimnázium alsó négy osztályát magántanulóként végezte, majd szülővárosa reálgimnáziumában érettségizett 1932-ben. A debreceni Tudományegyetem bölcsész karán, természetrajz–földrajz szakon tanult tovább, 1937-ben kapott középiskolai tanári oklevelet. 1938-ban doktorált. Még ebben az évben tanársegéddé, majd 1939-ben az egyetem botanikus kertjének gyakornokává nevezték ki. 1940-ben a kolozsvári egyetem botanikus kertjébe került, mint kertészeti főintéző és tanársegéd tevékenykedett. 1943-ban áthelyezték a sepsiszentgyörgyi gazd. tanint.-hez gazd. tanárnak. A Székelyföldön florisztikai, ökológiai és növénycönológiai kutatásokat végzett. 1944-ben Zala megyébe került, a kehidai mg. szakiskolában kapott állást. Feldolgozta Kehida környékének összes szántóföldi növénytársulását. 1946-tól a keszthelyi mg. középiskolához nevezték ki, majd hamarosan az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Keszthelyi Osztályának Növénytani Tanszékére is beosztották. 1947-ben egyetemi adjunktusként a debreceni Agrártudományi Egyetem Növénytani Int.-ében tanított. 1949-ben az MTA pallagi Növénytermesztési Int.-éhez került. Orsz. szántóföldi gyomnövénykutatást végzett, kutatásainak eredményeit feldolgozta és folyamatosan publikálta. Munkásságának következő állomásai Martonvásár, majd 1953-ban Vácrátót lettek. Utóbbi helyen az MTA Ökológiai és Botanikai Int.-ének tud. igazgatóhelyettesi beosztásában dolgozott 25 évig. Kiemelkedő agrobotanikus volt, emellett botanikusként, botanikuskert fejlesztőként és dísznövényszakemberként is jelentős eredményeket ért el. Öt botanikus kertet fejlesztett európai szintre. 1979-ben vonult nyugdíjba.
F. m.: Adatok Kolozsvár és környékének flórájához. Kolozsvár. 1944. – Gyomnövények. Bp. 1950. – Fontosabb szántóföldi gyomnövényeink. Bp. 1951. – Gyomnövények, gyomirtás. Bp. 1957. – A gyomnövényzet ökológiai viszonyai és összetétele a szántóföldi termőhelyen. Bp. 1971. – Gyomnövények. Bp. 1973. – Kertismertető. T.sz.: Tóth Imre. Bp. 1963.
Irod.: MAÉ. 1987–1989. p. 510-515.