Keszthelyi Életrajzi Lexikon

IFY LAJOS
(Keszthely, 1893. november 16. – Szent György-hegy, 1967. szeptember 19.) - plébános.
Édesapja Keszthelyen volt ügyvéd. Pécsett végezte középiskolai tanulmányait, teológiát is ott tanult. Kitűnő zenei képzésben is részesült. 1917. május 26-án szentelték pappá. 1917. július 1-től Nagynyáradon, 1918. március 1-től Villányban, 1918. december 15-től Kárászon volt káplán. 1920-ban a pécsi egyházmegyétől a veszprémi egyházmegyéhez került, ahol Fonyódon adminisztrátorként dolgozott. Miután zsinati vizsgát tett, 1929-től Fonyódon alapító plébános lett. A településen számos fejlesztés fűződik a nevéhez. Megépíttette a plébánia épületét, a templomot, orgonával, harangokkal látta el. Alapított négy egyházközséget és öt kápolnát, valamint új iskolát emeltetett. Irányítása alatt telepedtek le a szegedi Iskolanővérek a településen. Kitűnő hangszerszakértő, orgona- és harmóniumépítő is volt. 1949-ben lemondott javadalmairól és a Szent György-hegyen telepedett le. A hegy oldalában, az ún. Vércse-szirt alatt lakóépületet, gazdasági épületegyüttest építtetett, kápolnát emeltetett, melyet Emmausról, Jézus szenvedéseinek utolsó pihenőhelyéről nevezett el. Jelképes sírköve is itt található.
Irod.: TÉL3. 2003. 63. p. – Személyi forrás.

IHAROS GYULA ALFONZ
(Szombathely, 1910. október 28. – Siófok, 2002. június 27.) - szerzetes, tanár, plébános, faunakutató.
1929-ben Alfonz néven lépett be a csornai premontrei rendbe. 1934-ben szentelték pappá. 1937-től Keszthelyen a rend gimnáziumában tanított, majd 1941-től a szombathelyi gimnáziumba került ebben a minőségében. 1943-tól ismét a keszthelyi gimnázium természetrajz–földrajz szakos tanáraként működött. 1944-től a keszthelyi mg. főiskolán a mg. növénytan előadója volt. 1946-ban a rend feloszlatása után elhagyta szerzetesi nevét. 1948-ban Szigligeten, 1949-ben Balatonmáriafürdőn kisegítő lelkészi szolgálatot teljesített. 1950-től az új balatonfenyvesi plébánia szervező lelkészeként tevékenykedett, 1954–58 között plébániatemplomot építtetett a településen. Nemzetközileg is ismert kutatója volt a Tardigrada-faunának. Felfedezett több mint 50 új fajt és egy nemet, melynek fejlődéstörténeti jelentősége, hogy átmenetet képez a férgek és a rovarok között. Tanulmányai különböző szaklapokban és évkönyvekben jelentek meg (Mathemaitikai és Természettudományi Értesítő, Keszthelyi premontrei gimnázium értesítője, Fauna Hungarica, Acta Zoologica Hungarica, Állattani Közlemények, MTA Tihanyi Biológiai Kutatóint. évkönyve, Janus Pannonius Múzeum évkönyve).
F. m.: Medveállatocskák Kőszeg vidékéről. Kőszeg. 1938. – Barsvm. Neurpteroidea-faunájának alapvetése. Bp. 1943. – Féreglábúak I. : medveállatocskák. In.: Magyarország állatvilága. 3. köt. Bp. 1956.
Irod.: Gulyás. 1990–. 15. köt. 38-39. has. – MKL. 1993–. 5. köt. 211. p. – Személyi forrás.

IHÁSZ GILBERT VINCE
(Vaszar, 1803. április 23. – Jánoshida, 1891. május 10.) - szerzetes, tanár, iskolaigazgató.
Középiskolai tanulmányait Pápán, Veszprémben és Győrött végezte. 1824-ben lépett be a premontrei rendbe Csornán. A győri papneveldében teológiát tanult, majd 1830-ban szentelték pappá. 1832-ben segédlelkészként működött Türjén. 1834-ben került Keszthelyre, ahol előbb a rend gimnáziumában mint tanár, 1846-tól pedig mint igazgató látta el feladatait. 1853–56 között ismét Türjén tartózkodott, konventi tag volt. 1856-tól Szombathelyen a főgimnáziumban tanított. 1863-tól Jánoshidán lelkészi minőségben tevékenykedett, majd 1871-től Csornán alperjel és újoncmesterként volt jelen a rend életében. 1874-ben került vissza Jánoshidára, ahol előbb pénztári ellenőr, majd élete utolsó éveiben házfőnök lett.
F. m.: Keresztény műveltség s erkölcsi magaviselet alapvonalai. Szombathely. 1857. – Szellemi kincstár, melyet bibliai adatok és példákból, egyházi atyák és az ókor bölcseinek munkáiból, történeti adatokból, hazai és külföldi írók műveiből stb. összeállítva elmés mondatok, hasonlatok, adomák s mesékkel élénkítve s betűrendben szerkesztve kiadta Dvorzsák János. Bp. 1885–1886.
Irod.: Szinnyei. 1980–1981. 5. köt. 19-20. has. – MKL. 1993–. 5. köt. p. 211-212.

ILLÉS IGNÁC, dr.
(Gölle, 1853. október 23. – Keszthely, 1919. ?) - honvéd törzsorvos.
Dr. Jobs Viktor (1890–1978) orvos apósa. Bp.-en járt középiskolába, majd itt végezte az egyetemet is, 1886-ban szerzett orvosi oklevelet. 1888–1913 között a m. kir. 8. honvéd huszárezred 2. osztályának ezredorvosa volt Keszthelyen, törzsorvosi rangban. Az I. vh.-ban a városban felállított hadikórházban katonai kórházparancsnokként szolgált. Mellette a Balatoni Egyesület alelnöki tisztségét töltötte be. Útinaplói, karcolatai, a keszthelyi helyőrség hadgyakorlatairól írt beszámolói gyakran jelentek meg a keszthelyi újságok lapjain. Zeneszerzőként is jegyezték a város életében. A helybeli ún. „Kalikó-estélyeken” a Nőegylet báljain nagy sikere volt „Nőegyleti csárdásával”, melynek kottáját is itt készítették és árulták.
F. m.: Elsősegélynyújtás és betegápolás. Kh. 1914.
Irod.: Gulyás. 1990–. 15. köt. 81. has. – KNSZ. 1994. p. 42-43.

ILLÉS VIKTOR GYŐZŐ, dr. (Illés Győző Viktor)
(Keszthely, 1910. április 5. – Budapest, 1986. november 30.) - zeneszerző, dalszövegíró, jogász, hadbíró százados.
Jogi diplomát szerzett. Zeneszerzéssel, dalszerzéssel foglalkozott. Némelyik dala hanglemezen is megjelent Kalmár Pál, ill. Kazal László előadásában. 1955-ben hűtlenség és tiltott határátlépés miatt 10 év börtönre ítélték. 1956 nyarán feltételesen szabadult. Tagja volt az 1956-os forradalom napjaiban Keszthelyen újjáalakult Független Kisgazdapártnak, melynek intézőbiz.-ába is beválasztották. Cserszegtomajon részt vett a községi Forradalmi Biz. alakuló ülésén, ahol követelte a szovjet csapatok kivonását az országból. Javaslatára megszervezték a nemzetőrséget. A forradalom leverése után 4 év börtönbüntetésre ítélték. Később hatályon kívül helyezték a végzést, utólagos összbüntetésül 10 év 6 hónap börtönbüntetést kapott, egyes jogainak gyakorlásától 8 évre eltiltották. 1966. júniusában szabadult.
F. m.: Túl a Tiszán. – Körös mentén. – Szegény vagyok. – Őszirózsa gyönyörűszép. – Megrónak az emberek, hogy. – Virágos nyár volt a vesztem. – Amióta édes Rózsám. – Most már meg vagy Édes. – Szív nélkül szeretlek. – Bocsáss meg, én nem tehetek arról. – Elég egy szép szó. – Aranyvirágom, oly szép. – Talán még találkozunk. – Evezős fox. – Úgy várlak én… (tangó, zene: Erben Lajos). Bp. 1941.
Irod.: Gulyás. 1990–. 15. köt. 100. has. – MÉNL. 1999–2004. 1. köt. 96. p. – ’56 Keszthelyen és a keszthelyi járásban. 2006. 79., 296., 306., 318., 369. p.

IRSABEK FERENC (Irzsabek)
(Keszthely, 1794. ? – Keszthely, 1868. február 14.) - gyógyszerész, 1848/49-es honvéd.
Apja a morva származású Irsabek Vencel asztalos, akit Festetics Kristóf és gr. Festetics Pál számos külföldi mesterrel együtt telepített Keszthelyre. A család rövid időn belül teljesen elmagyarosodott. I. Ferenc testvérei I. István asztalos és I. Sándor honvéd, aki 1849-ben halt hősi halált. I. Ferenc 1820-ban lett a keszthelyi Két Oroszlán gyógyszertár provizora. Feleségül vette nemes Fricz Katalint. Házassága révén magasabbra léphetett a társadalmi ranglétrán. 1848-ban ő is honvédnak jelentkezett. Ekkor a patikát átadta Pfiszterer Károly gyógyszerésznek. A világosi fegyverletételt követően Keszthelyen húzta meg magát, apja házában. 1849-ben nyugdíjba vonult, feleségével együtt visszahúzódva, passzív rezisztenciában éltek. Sírja a Szent Miklós temetőben található.
Irod.: Blázy Árpád: A keszthelyi gyógyszertár története 1867-ig. In.: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 11. köt. 1972. p. 435-445. – Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711–1847. ZGY. 1. 1974. p. 87-88.

IWSITS GYULA
(Berzence, 1879. szeptember 12. – ?) - iskolaigazgató, tanító.
Középiskolai tanulmányait és a tanítóképzőt Csáktornyán végezte. Később polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1901 szeptemberében került Keszthelyre tanítani, 1919-ben lett az iskola igazgatója. Közben részt vett az I. vh.-ban, több kitüntetésben részesült. A Leventeegyesület elnöki tisztségét töltötte be, több száz fős csapata leventeversenyeken kitűnt fegyelmezettségével és ügyességével, jó eredményeivel, díjaival. Vezette a „Rákosi István fiúinternátust”, 1923-tól igazgatta az iparostanonciskolát. A helyi képviselőtestületnek tagja, a Zala vm.-i tanítók szövetségének elnöke, az Iparosok Dalkörének ügyvezető elnöke volt.
Irod.: Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. 1930. 323. p. – Uj elnökség került az Iparosok Dalköre élére. In.: Keszthelyi Hirlap. 1936. május 24. 2. p. – A zalai tanítóság ujból Iwsits Gyulát választotta vármegyei elnökké. In.: Keszthelyi Hirlap. 1936. október 25. 2. p. – Évkönyv : Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Keszthely . 1968–1993. 1993. 23. p. – Somogy Megyei Levéltár közlése.