ZALKA ZSIGMOND, gombai és marcsamagyari
(Németi, 1861. november 9. – Magyaróvár, 1931. október 15.) - mezőgazdász, szakíró.
Középiskolai tanulmányait a soproni reáliskolában végezte. A bp.-i egyetemen vegyész, majd a Magyaróvárott a Felsőbb Gazd. Tanint.-ben mezőgazdász oklevelet szerzett. 1885-től az int. mg. technológiai tanszékén, 1888–90-ben Debrecenben a Gazd. Tanint. növénytani tanszékén dolgozott, mint tanársegéd. 1890–91-ben Keszthelyen a Gazd. Tanint.-ben tanított növénytant és növénytermesztést. 1892-től a Kassai Gazdasági Tanintézetben a vegytan és a mezőgazdasági technológia r. tanáraként működött, 1907-től az int. igazgatójává nevezték ki, valamint az általa szervezett Szeszkísérleti Állomást vezette. 1919-től ismét Magyaróvárott a Gazd. Akad.-n r. tanári beosztásban látta el feladatait. 1922-ben nyugdíjba vonult, emellett a mg. kémiai technológia meghívott előadója volt. Munkássága során elsősorban a mg. szeszgyártás és a gyümölcsszeszfőzés kérdéseivel foglalkozott. A malátakészítésnél a csírázó gabona fertőzésének megelőzésére bevezette a meszezés módszerét, amely külföldön is elterjedt. Társszerkesztője volt a Gyakorlati Mezőgazda c. folyóiratnak (1892–94). Szakcikkei a Köztelek és a Magyar Szesztermelő c. lapokban jelentek meg.
F. m.: Mezőgazdasági szeszgyártás. Kassa. 1902. – Szeszfőzés gyümölcsökből, borból és a borkészítés melléktermékeiből. Kassa. 1906. – Hogyan védekezzünk a borbetegségek ellen? Bp. 1929.
Irod.: Szinnyei. 1980–1981. 14. köt. 1729-1730. has. – MAÉ. 1987–1989. 3. köt. p. 661-662. – MN. 1993–2004. 18. köt. 783. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 6. köt. 1420. p.
↥
ZITTERBARTH JÓZSEF (Joseph Czitterparth)
(?, 1761. ? – ?, 1831. szeptember 4.) - kőfaragómester.
1796-ban v. 1797-ben írták be először nevét a keszthelyi céhkönyvbe. Valószínűleg id. Zitterbarth János és id. Z. Mátyás, a reformkori főváros neves építészeinek rokona volt. Az Esterházyak kismartoni kastélyában megbízást kapott a szobrászati munkák elvégzésére, keszthelyi műhelyében hét kőfaragólegény is töltötte nála vándoridejének egy részét. Műhelyéből síremlékek, szobrok, domborművek, keresztek és épületdíszek készültek. Barokk, copf, klasszikus stílusjegyeket egyaránt használt. Gr. Festetics György keszthelyi kastélyának valamennyi kőfaragó munkáját ő végezte a 18. sz. fordulóján (ajtó- és ablakkeretek, kutak, párkányok, lépcsők, kőlapburkolat stb.). Az országúti keresztek azóta szaporodtak el Keszthely környékén, mióta felállította az elsőt 1800-ban, Vonyarcon. A kőből faragott síremlékek állítása is az ő révén terjedt el. Több mint 40 keresztjét, 20-nál több síremlékét ismerjük. Síremlékei barokk és copf stílusban készültek.. Többféle sírjelet alkalmazott. Nagy műhelyt tartott fenn. 1822-ben hitelezői csődeljárást indítottak ellene, mely 1825-ben gr. Festetics László közbenjárásával kényszeregyezséggel végződött. Ekkor Franz Lakmayer volt a műhelyvezetője, Ambrosius mester a képfaragója (szobrász). Anton Buchhard mester Olmützből 1797 óta dolgozott műhelyében. Ezen kívül hat kőfaragó legény és két kőfejtő legény neve is szerepel az iratokban. 1796 és 1824 között 40 vándorlegényt fogadott. 1823–24-ben a keszthelyi ács-kőműves-kőfaragó és cserepes céh céhmesteri tisztét töltötte be. Családi sírboltja a Szent Miklós temetőben található.
F. m.: Szentháromság szoborcsoport (Szentháromság, Maria Immaculata, Szent István, Szent Imre, Szent Péter és Szent Pál apostol). Zalaegerszeg. 18. sz. vége. – Kereszt. Vonyarc. 1800. – Nepomuki Szent János szobor. Pókaszepetk. 1800 körül. – Keresztelő Szent János szobor. Dióskál. 1801. – Kozics István síremléke. Kh., Szent Miklós temető. 1801. – Johann Georg Rantz építőmester és családja síremléke. Kh., Szent Miklós temető. 1802. – Szent József kis Jézussal szobor. Balatonszentgyörgy. 1801. – Szent Vendel szobor. Balatonszentgyörgy. 1801. – Szent Vendel dombormű a templomkereszt oszlopán. Győrvár. 1806. – Kereszt (corpus, Mária). Gyenesdiás. 1807. – Kereszt. Tapolca. 1807. – Mettercia dombormű a templomkereszten. Cserszegtomaj. 1810. – Kereszt („Tanyakereszt”). Keszthely–Fenékpuszta országút. 1810. – Peter Eichner síremléke. Keszthely, Szent Miklós temető. 1810. – Szentháromság dombormű a templomkereszt oszlopán. Balatongyörök. 1810. – Kereszt. Karmacs. 1810-es évek. – Johannes Zudla síremléke. Szőlősgyörök. 1811. – Kereszt (corpus, Mária). Lesencetomaj. 1812. – Szent Vendel szobor kereszt alapzaton. Rezi. 1813. – Szent Flórián oszlopán. Gyepükaján. 1814. – Szent Vendel dombormű a templomkereszt oszlopán. Csatár. 1817. – Szent Flórián dombormű a templomkereszt oszlopán. Csatár. 1817. – Nepomuki Szent János szobor. Vasvár. 1818. – Catharina síremléke. Sümeg. 1819. – Szent Ferenc (?) dombormű a templomkereszt oszlopán. Sávoly. 1820. – Anna Blanrin férjének síremléke. Zalaegerszeg, Olai-úti temető. 1820-as évek eleje. – Szent József kis Jézussal dombormű az országúti kereszt oszlopán. Zalaszentbalázs. 1823. – Nepomuki Szent János szobor. Gyenesdiás, Szent János forrás. 1828. – Nepomuki Szent János szobor. Tapolca. – Szent Flórián szobor . Nagyrada. – Szent Flórián szobor. Rezi. – Szent Flórián szobor. Zalavár. – Szent Vendel szobor. Zalavár.– Szent Vendel dombormű országúti kereszt oszlopán. Búcsúszentlászló. – Szent Vedel dombormű az országúti kereszt alapzatán. Bazsi. – Szent Vendel szobor az országúti kereszten. Nagyrada.
Irod.: Péczely Piroska: A keszthelyi Festetics kastély és belső berendezése. 1959. 32. p. – Koppány Tibor– Péczely Piroska–Sági Károly: Keszthely. 1962. 50., 135. p. – Eszes László: A keszthelyi kőfaragó műhely emlékei a Balaton vidékén (1750–1850). In.: Műemlékvédelem. 1980. 2. sz. p. 84-107. – Réthelyi Jenő: A Útszéli keresztek Keszthely környékén. In.: Ethnographia. 1984. 1. sz. p. 53-79. – Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. 1993. 169. p.
↥