Keszthelyi Életrajzi Lexikon

NADERER, THOMAS
(? – ?, 1775. ?) - kőfaragómester.
Ausztriából került Keszthelyre. A céh könyveiben először 1760. február 20-án szerepel a neve. Síremléke a keszthelyi Szent Miklós temetőben található fájdalmas Krisztus szobor, melyet Joseph Spenn kőfaragó állított emlékül neki és még három kőfaragónak (Joseph hartmader, Franz Holecz, Antony Schluger).
F. m.: Szentháromság szobor, „Mária megkoronázása”. (Kh., Főtér). 1770. – „Maria Immaculata” szobor. (Kh., Festetics-kastély park). 1770. – Templom kapu. (Miklósfa). 1765.
Irod.: Eszes László: A Keszthelyi kőfaragó műhely emlékei a Balaton vidékén (1750–1850). In.: Műemlékvédelem. 1980. 2. sz. p. 87-107.

NAGY (SCHWEND) ENDRE, dr.
(Ószőny, 1913. november 12. – Tapolca, 1994. július 12.) - vadászmester, zoológus, trófeagyűjtő, múzeumalapító.
Eredeti neve Schwend, nagyapja nevét akkor vette fel, amikor csendőri állományba vették. Középiskolai tanulmányait Szekszárdon és Keszthelyen végezte. 1936-ban szerzett jogi diplomát a pécsi Erzsébet Királyné Tudomány Egyetemen. 1936–37-ben Bp.-en és Szombathelyen teljesített katonai szolgálatot. Közben Balatonedericsen és Raposkán volt közigazgatási gyakornok. 1939–40-ben csendőrtiszti kiképzésen vett részt a fővárosi Ludovika Akad.-n, főhadnagyi rangot kapott, emellett Gödöllőn teljesített különleges szolgálatot a kormányzó mellett. Az ország német megszállása után tiltott házasság (felesége zsidó származása miatt) vádjával börtönbüntetésre ítélték, megfosztották rangjától, feleségét internálótáborba hurcolták. 1945 után Hatvanban vadászati felügyelő, majd 1950–52-ben a kormány fővadászmestere lett. 1952-ben elhagyta az országot, Ausztriában, Seefeldben telepedtek le feleségével. Tanult a göttingeni egyetem erdészeti karán, ezzel egy időben dolgozott a Festetics Antal vezette mündeni Institut für Jagdkundéban. Egyik rendezője, valamint a trófeaosztály vezetője volt 1954-ben a Vadászati Világkiállításnak. Németországi természettudományi múzeumoktól megbízást kapott a háborúban elpusztult tud. anyagaik pótlására. Ezek alapján 1954-ben, mint hivatásos vadász Kelet-Afrikába, Tanzániába utazott, ahol gyűjtőmunkát végzett. Farmot vásárolt, ahol 1958-ban családjával letelepedett. A tanzániai kormány megbízásából a Kilimandzsáró közelében lévő Meru vulkán vadászati területén vadrezervátumot, állatkertet alapított, melynek felügyeletét is ellátta. Ezzel megteremtette Afrika első vadgazdálkodási egységét. Tevékenységének köszönhetően jött létre Mo. és Tanzánia között a vadászati szakmai kapcsolat, amelynek révén vadászok ismerhették meg kölcsönösen egymás országát. Házában számos magyar kutatót, vadászt, írót, művészt is fogadott. Munkássága elismeréseként tavat neveztek el róla Tanzániában, a Meru vulkánnál („Andreas Nagy”-tó). 1971-ben a Bp.-en rendezett Vadászati Világkiállítás egyik szervezője, a tanzániai pavilon vezetője volt. 1984-ben hazatelepült. A maga gyűjtötte trófeákból és néprajzi tárgyakból balatonedericsi házában megnyitotta az Afrika Múzeumot, mellette vadasparkot létesített. Nevéhez fűződik a kenyai Windischgrätz-trófeagyűjtemény hazahozatala és kiállítása a keszthelyi Festetics-kastélyban. Szakmai folyóiratokban rendszeresen jelentek meg cikkei. Tagja volt több vadásztársaságnak, elnöke a Véreb- és Agarászegyletnek. Számos hazai és tanzániai kitüntetésben részesült. A keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetemen 1982-től évente tartott előadásokat, filmvetítéseket vadgazdálkodási témában, főként a trópusi állatok vadászatával kapcsolatban. Az egyetem 1993-ban „A mezőgazdasági tudományok tiszteletbeli doktora” címet adományozta számára. Több vadásztársaság, Keszthelyen vadászklub, Balatonedericsen az iskola vette fel nevét. 1995-ben a Hubertus-kereszt arany fokozatát posztumusz kapta meg, emlékére a balatonedericsi Afrika Múzeum kertjében kopjafát állítottak.
Irod.: Farsang Lajos: Elment örökre. In.: Hévíz Keszthely és Vidéke. 1994. augusztus 5. 1. p. – VMÉL. 1998. 357. p. – TÉL. 2000. p. 171-172. – Beretz Katalin: Puskák-pajzsok-fohászok. 2001. – ÚMÉL. 2001–2007. 4. köt. 931. p. – MMA. 2002. p. 636-637. – ZÉK. 2005. 197. p. – Személyi forrás.

NAGY FERENC
(Nagyrév, 1888. november 4. – Keszthely, 1972. április 10.) - lelkész, költő.
Gimnáziumi tanulmányait Szentesen végezte, ref. teológiát Debrecenben tanult. 1913–22 között az Egyesült Államokban (Pittsburg, Cleveland, Bridgeport, New York) lelkészként működött. 1922-ben hazatért, előbb Sárrétudvarban, majd 1943–55-ig Hatvanban volt lelkész. Diákkorától jelentek meg versei. Cikkeket írt az Amerikai Magyar Népszava, az Amerikai Magyarság, a Függetlenség c. lapokban és a Reformátusok Lapjában.
F. m.: Szomorú füzek alján. Társszerző. Debrecen. 1909. – Csöndes sikátorok során. T.sz.: Györék József. Debrecen. 1910. – Túl az Óperencián. New York. 1913. – Esthajnal csillag ragyog. Debrecen. 1934. – Imádkozzatok. Bp. 1939.
Irod.: ÚMIL. 2000. 2. köt. 1556. p. – Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Emigráns Irodalom Adattára. www.regi.pim.hu

NAGY IGNÁC
(Keszthely, 1810. október 7. – Pest, 1854. március 19.) - író, hírlapíró.
Apja Nagy Ignác, gr. Festetics György tiszttartója, később kamarai tisztviselő volt. Középiskolai tanulmányait Gyöngyösön, Baján, Pécsett és Budán végezte. 1829-től a pesti egyetemen tanult. 1831–48 között Budán a királyi kamara tisztviselőjeként dolgozott. Kezdetben német, később magyar nyelven írta szépírodalmi műveit. 1835-től verseket, majd a budai színház számára drámákat írt. 1835–36-ban a Rajzolatok c. divatlap, 1837–44-ig a Jelenkor munkatársa volt. 1840-ben indította el a Jelenkorban új rovatát, melyben először számolt be rendszeresen a pest-budai élet újdonságairól. Krónikáival, humoreszkjeivel, szatirikus novelláival nagy népszerűségre tett szert, ezeket többnyire Zajtay néven adta közre. Az Egyesüljünk (1839), valamint az MTA-jutalomban is részesült Az életuntak (1840) és Tisztújítás (1843) c. színműveivel aratott színpadi sikert. Magyar titkok (I–II., 1844–45) c., romantikus túlzásokkal teli regénye fokozta népszerűségét. 1848-ban fogalmazóként dolgozott a Pénzügyminisztériumban. A Pesti Hírlapba írt cikkei miatt bujkált Soroksáron, csak a szabadságharc bukása után tért vissza Pestre. Az osztrák hatóságoktól lapalapítási engedélyt kapott. 1849-ben megindította a Hölgyfutár c. szépirodalmi lapot. 1839–43-ban a Színműtár, 1843–46-ban a Külf. Regénytár, 1844–46-ban az Új külf. regénytár c. sorozatot szerkesztette. Kis Pál álnéven is jelentek meg írásai. Az MTA 1840-ben l. tagjává, a Kisfaludy Társ. 1842-ben r. tagjává választotta. 1842–45 között a Kisfaludy Társ. segédtitkári és pénztárnoki teendőit is ellátta.
F. m.: Egyesüljünk. Buda. 1839. – Életuntak. Buda. 1840. – Tisztújítás. Pest. 1843. – Beszélyek. I-III. köt. Pest. 1843. – Torzképek. I-IV. köt. Pest. 1844. – Bors és paprika. Pest. 1845. – Hajdan és most. I-IV. köt. Pest. 1845. – Menny és pokol. Pest. 1846. – Szúnyogok. Pest. 1848. Nagy Ignác vígjátékai. Pest. 1852. – Uracsok, arszlánnők. Budapesti életképek 1840–48. Vál., a bevezetést írta Szigethy Gábor. Bp. 1980.
Irod.: Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. p. 466-468. – RNL. 1911–1935. 14. köt. p. 179-180. – DK. 1941. 460. p. – MN. 1993–2004. 13. köt. p. 448-449. – VMÉL. 1998. p. 357-358. – ÚMIL. 2000. 2. köt. 1559. p. – MTAT. 2003. 2. köt. 906. p. – ZÉK. 2005. 198. p.

NAGY ISTVÁN
(1856 – 1928) - városbíró, bábsütőmester.
1893–1911 között volt Keszthely városbírája. Városbírósága idején valósult meg a város közvilágítása.
Irod.: Tar Ferenc: Keszthely története. 2000. 3. köt. 29. p. – Megyeri Anna: Középítkezések, városfejlődés Keszthelyen 1850–1945 között. In.: Zala megye ezer éve. 2001. p. 187-194.

NAGY JEROMOS IMRE
(Nagyvárad, 1724. december 31. – Kál, 1803. május 14.) - szerzetes, tanár, drámaíró.
1745-ben Privigyén lépett a piarista rendbe, 1747-ben Kecskeméten tett fogadalmat. 1748-ban Szegeden, 1750-ben Kecskeméten, 1751-ben Nagykárolyban tanított. 1753-tól tanult teológiát Debrecenben, 1754-ben szentelték pappá. 1755-ben Nyitrán, 1756-ban Szegeden mint tanár, 1757-ben mint hitszónok működött. 1758-tól Máramarosszigeten ugyancsak mint hitszónok és nevelő tevékenykedett, 1761-ben Vácott volt hitszónok. Ezután a Festetics családhoz került nevelői állásba Keszthelyre. Pályájának következő állomásai Bécs, Pozsony, 1776-ban ismét Keszthely, majd újra Bécs, később Ság (Simaság) voltak. 1786-ban visszakerült Keszthelyre, ahol a Festeticsek könyvtárosa és házikáplánja lett. 1791-től átmenetileg Kőszegre került, itt lelkészként szolgált, majd 1792-től ismét Keszthelyre jött a Festetics családhoz, könyvtárosnak. Iskoladrámákat írt.
F. m.: Virus fortissimum regnandi ins. Szeged. 1748. – Isacum in Quadragesima. Szeged. 1755. – Josephum Egyptium a Fratribus Agnitum in Juno. Szeged. 1755. – Animam. Vác. 1756. – Davidem poenitentem. Vác. 1756. – Absolonem patri Conciliatum. Vác. 1756.
Irod.: Gulyás. 1990–. 19. köt. 161. has. – MKL. 1993–. 9. köt. p. 450-451.

NAGY LAJOS
(Főnyed, 1894. december 16. – Pannonhalma, 1974. december 17.) - szerzetes, tanár, költő, műfordító, szakíró.
Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen végezte. 1913-ban belépett a piarista rendbe. Egy évig novíciusként Vácott tartózkodott, majd teológiai tanulmányokat folytatott Bp.-en és Kolozsvárott. 1918-ban szentelték pappá, Bp.-en tett szakvizsgát. 1921-ben magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1918-tól Debrecenben, 1922-től Nagykanizsán, 1939-től ismét Debrecenben, majd 1946–48 között Nagykanizsán volt gimnáziumi tanár. 1950-től Pannonhalmán élt. Első, önképzőköri pályadíjat nyert verse és cikkei: Kalazantinum (1914–15). Versei, műfordításai, irodalmi, társadalmi és nyelvészeti cikkei különböző folyóiratokban és időszaki kiadványokban jelentek meg (Balatonvidék, M. Nyelvőr, M.Kultúra, Debreceni Újság, Tiszántúli Hírlap, M. Nyelv, Zalai Közlöny, Zala megyei Újság, Debreceni Kegyesrendi Gimnázium Értesítője, Zalai Évkönyv).
F. m.: Nogáll János nyelve (Nyelvészeti Füzetek. 81.). Bp. 1918.
Irod.: Gulyás. 1990–. 19. köt. 206-207. – MKL. 9. köt. 453. p.

NAGY LÓRÁND
(Budapest, 1927. január 18. – Keszthely, 2000. december 20.) - agrármérnök.
Édesapja Dr. Nagy Lóránd (1890–1971) agrárközgazdász volt. Középiskolai tanulmányait a bp.-i Ágostai Ev. Főgimnáziumban végezte, 1946-ban érettségizett. 1951-ben szerzett diplomát a bp.-i Agrártudományi Egyetemen. 1951-től a Mezőhegyesi ÁG kerületvezetőjeként kezdett dolgozni, majd 1952-től Keszthelyen a Nyugat-dunántúli Kutató Int. segédkutatója lett. 1955-től Keszthelyen az Mg. Főiskola osztályvezetői tisztségét töltötte be, tájkutatással foglalkozott. Angliában, Hollandiában és Svájcban járt külf. tanulmányúton 1963–64-ben, az ökonómiai módszerek kidolgozása és alkalmazása céljából. 1963–74 között az Önálló Termelésfejlesztési Int. igazgatói állásában tevékenykedett, 1975–78-ig a Boscoop Agráripari Közös Váll.-ot vezette Budaörsön. 1979-től a PATE Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kara Kutatásszervezési Osztályának vezetői posztjában látta el feladatait, 1983-tól a Biometod Bt. igazgatójaként működött Keszthelyen. Nyugdíjazása után a Prezent és Novoterra Kisszövetkezet, majd Agrár Consulting Kft. szaktanácsadóként alkalmazta. 1994-től elnöke volt a Rumy Károly Agrárklub Egyesületnek. Munkássága során fő szakterülete az üzemelemzési és tervezési módszerek kidolgozása és alkalmazása, biológiai és alternatív gazdálkodás hazai alapjainak kialakítása volt. Számos kitüntetésben részesült: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, Szocialista Munkáért Érdemérem, Veszprém megyéért arany fokozat, Kijevi Agrárfőiskola kitüntetése. Érdeklődött a komolyzene iránt. Szabadidejében lemezgyűjtéssel foglalkozott, megalapította Keszthelyen a Goldmark Hanglemezklubot. A Goldmark Károly Emlékbiz. tagjai közé tartozott. A Simándy József Baráti Társ. egyik alapítója és haláláig tisztségviselője volt. Szellemi atyja volt a Simándy emlékszoba (a család és a tisztelők által összegyűjtött tárgyakat mutatja be és rövid életrajzi áttekintést ad) létrehozásának, amelyet 1999. augusztusában a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtár épületében avattak fel.
Irod.: KKZM1996. 1996. 177. p. – Cservenka György: Simándy emlékszoba a könyvtárban. In.: Keszthely és Vidéke. 1999. szeptember 9. 4. p. – Személyi forrás.

NAGY LÓRÁND (Loránd), dr.
(Debrecen, 1890. október 23. – Keszthely, 1971. április 1.) - agrárközgazdász.
Apja ügyvéd volt. Nagy Lóránd (1927–2000) agrármérnök apja. 1914-ban szerzett jogi diplomát a kolozsvári egyetemen, de inkább közgazdasági és agrárpolitikai kérdések foglalkoztatták elsősorban, ezért mellette elvégezte a debreceni Mezőgazdaságtudományi Akad.-t, 1914-ben mezőgazdász oklevelet szerzett. Gr. Csekonics Endre zsombolyai uradalmában kezdett dolgozni, előbb segédtiszt, majd hamarosan intéző lett. 1918–24 között a birtok bp.-i központjának gazdasági titkára volt. 1924-től a felsőiregi Zichy-uradalomba szerződött központi intézőnek. Ez idő alatt több üzemgazd. tárgyú cikke jelent meg és előadásokat is tartott ebben a témakörben. 1940-ben meghívták az Orsz. Mg. Üzemi és Termelési Költségvizsgáló Int.-be a kalkulációs osztályra, főelőadónak. 1942-ben gr. Károlyi István birtokának fővárosi központjába került, mg. üzemeinek vezetője lett. 1945-től a debreceni kormány bízta meg a váci járás gazd. felügyelői teendőinek ellátásával. 1946-ban a Magtermelő M. Gazdák Szövetkezetének igazgatói tisztségét töltötte be. 1949-től a Minőségi Vetőmagtermeltető Nemzeti Váll. osztályvezetői feladatait végezte. 1950-től a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahol az árcsoport vezetőjeként részt vett a mg. árpolitika irányításában. 1954-től a Mg. Szervezési Int. igazgatóhelyettese volt, majd 1955-től az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutató Int.-ét igazgatta. 1960-ban nyugdíjba vonult, 1962-től a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, az Alkalmazott Üzemtani Tanszéken címzetes egyetemi tanár lett és részt vett az egyetem tangazdaságának átszervezésében. 1971-ben, nem sokkal halála előtt szerezte meg a mg. tudományok kandidátusa címet. Munkásságára kezdetben a gyakorlati gazdálkodás volt jellemző, de közben mindig szoros kapcsolatot tartott fenn a tud. élettel. Az állattenyésztés üzemi megszervezésének kérdéseivel, fajtapolitikai problémákkal, vetőmagtermesztéssel foglalkozott. A II. vh. után főként tud. tevékenységet folytatott. A becsléstan, az üzemtan és az agrárgazdaságtan volt a fő működési területe. Tevékenységeinek elismeréséül megkapta a Szocialista Munkáért Érdemrendet.
F. m.: Földjáradék. Kolozsvár. 1914. – Állami gazdaságok üzemstatisztikája és üzemelemzése. Bp. 1957. – Az üzemelemzés. Bp. 1961. – A termelőszövetkezetek üzemelemzésének módszerei. Bp. 1968.
Irod.: MAÉ. 1987–1989. 2. köt. p. 603-605. – RÚL. 1996–2008. 14. köt. p. 843-844. – ÚMÉL. 2001–2007. 4. köt. p. 975-976.

NAGY SÁNDORNÉ, később VENCZEL BÉLÁNÉ
(? – ?) - főjegyző, tanácselnök.
1950 elején a keszthelyi járás főjegyzőjeként dolgozott. Ezután járási tanácselnöknek választották, 1957-ig töltötte be tisztségét.
Irod.: Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői : 1950–1985. 1986. ZGY. 22. 83. p. – Zala megye archontológiája : 1138–2000. 2000. 454. p.

NAGY ZOLTÁN
(Keszthely, 1921. július 27. – Budapest, 1987. december 25.) - agrármérnök.
1943-ban szerzett Keszthelyen a Gazd. Akadémián mezőgazdász oklevelet. 1943–50 között a Keszthelyi Gazd. Akad. kísérleti telepén dolgozott. 1950-től a szarvasi Öntözési Kutató Int. tud. munkatársaként, majd főmunkatársaként tevékenykedett. Szarvason gyepkísérleti telepet hozott létre. 1958-tól a Mg. és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese volt, 1971-től az Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség munkatársaként működött. 1981-ben vonult nyugdíjba. 1981-től haláláig munkatársa volt az Orsz. Műszaki Fejlesztési Biz.-nak. Több mint száz cikket, tanulmányt írt. Munkássága során főként a gyepalkotó pillangós virágú növények nemesítésének kérdéseivel, a gyeptermesztés módszereinek korszerűsítésével, valamint a gyepre alapozott szarvasmarha- és juhállományok tartási és takarmányozási technológiájának fejlesztésével foglalkozott.
F. m.: Az öntözésés legelőgazdálkodás technológiája. Bp. 1964. – Húshasznú szarvasmarha legeltetése és tartástechnológiája. Bp. 1975. – Gyepgazdálkodás-gyephasznosítás. Bp. 1978. – A gyepgazdálkodás fejlesztésének feltételei és hatása a kérődzők takarmányellátására. Szarvas. 1980.
Irod.: ÚMÉL. 2001–2007. 4. köt. 996. p. – ZÉK. 2005. 199. p.

NAGY ZSIGMOND, dr.
(Taktaharkány, 1928. január 6. – Keszthely, 2003. július 22.) - kutató.
Az ELTE Természettudományi Karán szerzett növényfiziológus és biológia–kémia–földrajz szakos tanári diplomát. 1961-ben doktorált. 1948–49-ben a miskolci Meteorológiai Szolgálatnál kezdett dolgozni. 1954-től Keszthelyen a Délnyugat-dunántúli Mg. Kísérleti Int., 1958-tól a Mg. Akad. (később ATEK, PATE) munkatársa lett. Kutatási területe 1954-től a talajtan, 1960-tól a burgonyakutatás, a genetika, az élettan, a virológia, a biokémia, 1983-tól a környezetvédelem, a karsztvízvédelem és a talajvédelem volt. Az 1970-es években több országban (Ausztria, Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, NDK) is járt tanulmányúton. Módszertani eljárásokat dolgozott ki a kőolajipari hulladék és szennyvizek elhelyezésére. 1993-tól szervezője és szerkesztője volt egy készülő multidiszciplináris karsztvízvédelmi kötetnek. Számos előadást tartott, közel száz tanulmánya, cikke jelent meg szakfolyóiratokban. 1947-től tagja volt a TIT Megyei Tud. Tanácsadó testületének, a keszthelyi Városi Elnökségnek, 1990–94 között a Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés Gazd. és Területfejlesztési Biz.-ának. 1956-ban a keszthelyi Petőfi-kör szervezői közé tartozott. Elnökségi tagja volt a hévízi Tóvédő Egyesületnek. 1999-ben a Hévízi-tó és vízutánpótlási rendszer védelmében kifejtett hatékony munkájáért Pro Cultura Hévíz kitüntetést kapott. További kitüntetései: TIT Aranykoszorú, TIT Öveges József Érem (1991) és oklevelek, Szocialista Kultúráért.
F. m.: Karsztvízvédelem a Közép-Dunántúlon. Szerk. Hévíz. 2000.
Irod.: KKZM1996. 1996. 178. p. – Gratulálunk!. In.: Keszthely és Vidéke. 1991. június 6. 5. p. – www.heviz.hu– Személyi forrás.

NAGYPATAKI (REICHENBACH) BÉLA (Nagypataky)
(Pázmánd, 1887. március 20. – Budapest, 1960. március 24.) - mezőgazdász, szakíró.
Apja kántortanító volt. A nagyszombati érseki főreálgimnáziumban érettségizett, majd Keszthelyen a Gazd. Akad.- szerzett mezőgazdász oklevelet 1909-ben. Uradalmi segédtisztként kezdett dolgozni, majd kinevezték a békéscsabai földműves iskolába ideiglenes gazdasági gyakornoknak. 1911–14 között Debrecenbe, a Gazd. Akad. gyakorlati tanszékére került, különböző beosztásokban tanított. 1915–20-ban az OMGE titkáraként tevékenykedett és a M. Mezőgazdák Szövetkezete üzemi és számtartási osztályát vezette. 1920-tól nyilvános rendkívüli, 1925-től pedig nyilvános r. tanárként oktatott, előbb a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának jószágkezelés és berendezés tanszékén, később a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mg. és Állatorvosi Karán. 1945-ben változtatta meg családnevét. 1945-től a M. Agrártudományi Egyetemen tanított mg. üzemtant, 1949-től szakértő tanácsadóként dolgozott a Földművelésügyi Minisztérium alá tartozó Mg. Int.-ben, majd az Állattenyésztési Kutató Int.-ben, végül pedig az MTA Közgazdaságtudományi Int.-ben. Fő kutatási területe a mg. üzemtan volt. Munkásságának célja a belterjes magyar mezőgazdaság megteremtése volt. Jelentős szakírói tevékenységet folytatott mellyel arra törekedett, hogy a maga korának mezőgazdaságát, az akkori birtokviszonyok között minél gazdaságosabbá lehessen tenni a megfelelő szakemberek kiképzésével.
F. m.: A gabonatermelés fokozása. Bp. 1917. – A munka eredményének fokozása a mezőgazdaságban. Bp. 1925. – Dánia mezőgazdasága magyar gazdaszemmel nézve. Bp. 1926. – Mezőgazdasági üzemtan. I–II. Bp. 1930–1932. – A gazdálkodás belterjességének lényege, jelentősége és előfeltételei. Bp. 1936. – A minőség és többtermelés előfeltételei irányított gazdaságunkban. Bp. 1940. – Kisgazdaságok üzemtana. T.sz.: Kulin Sándor. Bp., Kh. 1947. – A magyar mezőgazdaság és a békekötés. Bp. 1946.
Irod.: MAÉ. 1987–1989. p. 609-613. – ÚMÉL. 2001–2007. p. 1003-1004.

NAGYVÁTHY JÁNOS
(Miskolc, 1755. január 19. – Csurgó, 1819. február 13.) - mezőgazdász, szakíró.
Elszegényedett nemesi családból származott, apja asztalosmester volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte a ref. gimnáziumban. Sárospatakon a ref. főiskolán jogot és teológiát tanult. A főiskola befejezése után gr. Szapáry István szolgálatába állt, nevelői állásban. Innen Losoncra került, ahol a ref. gimnáziumban költészettant oktatott. Szembetegsége miatt Pestre utazott, gyógykezelése alatt az egyetemen mg. előadásokat hallgatott. 1782-ben katonának állt, élelmezési titkárként ekkor ismerkedett meg Német- és Olaszország, Ausztria, Belgium fejlettebb mezőgazdaságával, s kezdte el tanulmányozni a szakirodalmat. 1786-ban szerelt le, egy Bécs melletti birtokon gyakornokoskodott. A bécsi szabadkőműves páholyban megismerkedett Széchenyi Ferenc és Festetics György grófokkal. Részt vett a M. Tudós Társ. tervezési és szervezési munkálataiban, majd bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe is. 1790-ben három névtelen utópista társadalompolitikai röpiratot jelentetett meg. 1791-ben gr. Széchenyi Ferenc támogatásával megjelent fő műve, „A szorgalmatos mezei gazda” I–II. címmel. 1791-ben Keszthelyre költözött, miután gr. Festetics György felkérte, hogy lássa el uradalmának jószágkormányzói feladatait. A tisztséget 1792 közepétől töltötte be. 1797-ig tartó jószágkormányzói működése alatt jelentős sikereket ért el az uradalom kezelési rendszerének kiépítésében és a szakszerűbb termelési eljárások megalapozásában. Fő feladatának tekintette a jövedelem emelését, amit a meglévő technikai adottságok racionális kihasználása, a vezetésirányítás korszerűsítése és a bevételek pontos könyvelése révén akart elérni. Bevezette a szigorú gazd. számtartást, elsőként alkalmazott Mo.-on kettős könyvvitelt. Kezdeményezésére a birtok egyik alközpontjában Csurgón, gr. Festetics György. ref. gimnáziumot létesített. A gazdálkodás színvonalának emelése érdekében a gazdatisztek szakmai képzését elősegítendő, javasolta egy keszthelyi agrárint. létrehozását. Tevékenységével feltehetően kezdeményezője és előkészítője volt az 1797-ben felállított Georgikonnak, amely Európa első agrár-felsőoktatási intézménye volt. 1797-ben a gróffal kötött szerződése lejárt, ismeretlen okokból szolgálati idejét nem hosszabbították meg, 42 éves korában „nyugdíjazták” és Csurgóra költözött, ahol gazdálkodott. Részt vett az ottani gimnázium dolgainak intézésében, mintaszerű szőlő- és gyümölcstelepet létesített. 1818. májusában ellátogatott a keszthelyi Helikoni Ünnepre, ahol gr. Festetics György ülnöki tisztséget adományozott számára, valamint pénzjutalomban részesítette „A szorgalmatos mezei gazda” c. munkájáért. Nagyváthy Helikonnal való kapcsolata is mutatta gr. Festetics Györgyhöz fűződő szoros barátságát, melynek fő összekötő elemeit a szabadkőművesség, a felvilágosodás iránti elkötelezettség és a mezőgazdaság modernizálásának szükségessége adták. Zala és Somogy vm. is táblabírájává választotta. Nagyváthy az egyik első magyar nyelvű erdészeti író volt, aki részletesen foglalkozott az erdőkkel, fákkal, az erdőgazdálkodással és a vadászattal. Megírta a magyar erdőgazdálkodás első magyar nyelvű összefoglalóját, melyben zalai tapasztalatokról is beszámolt. Munkái hosszú ideig hatással voltak a hazai mezőgazdaság fejlődésére. Keszthelyen növényvédelmi szakközépiskola viseli a nevét. 1973-ban Nagyváthy János Emlékplakettet alapítottak, az elnevezést 1977-ben Nagyváthy János Emlékéremre változtatták, melyet a mezőgazdaság és az agrároktatás területén kiemelkedő munkát végzett intézmények, dolgozók kaphattak meg.
F. m.: Vallás-cserélés. (névtelenül) 1790. – Csillagok forgásibul való polgári jövendölés Lengyelországra. (névtelenül) 1790. – A veres barátnak egy el-pusztult templom omlása mellett való szomorú képzelési. (névtelenül) 1790. – A szorgalmatos mezei gazda. I–II. köt. 1791. – Magyar háziasszony. Pest. 1820. – Magyar practicus termesztő. Pest. 1821. – Magyar gazdatiszt. Pest. 1821. – Magyar practicus tenyésztő. Pest. 1822.
Irod.: Szinnyei. 1980–1981. 9. köt. 791-795. has. – MAÉ. 1987–1989. 2. köt. p. 618-622. – MN. 1993–2004. 13. köt. 544. p. – Az 50 éves Nagyváthy János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola Évkönyve. 1995. p. 9-11. – RÚL. 1996–2008. 14. köt. 974. p. – ÚMIL. 2000. 1581. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 4. köt. p. 1005-1006. – ZÉK. 2005. p. 199-200. – BTMKA. 2007. 166. p. – Lukács Gábor: Nagyváthy, a Festetics-birtok tudós „Directora”. In.: Nagyváthy János Emlékkönyv. 2007. [!2009]. p. 85-120. – Cséby Géza: Nagyváthy János és a Helikon. In.: Nagyváthy János Emlékkönyv. 2007. [!2009]. p. 155-162.

NEDECZKY JENŐ, nedeczey
(Balatonederics, 1840. március 13. – Balatonederics, 1914. március 12.) - földbirtokos. országgyűlési képviselő.
Deák Ferenc (1803–76) unokahúgának, Nedeczky Emmának a férje. Tanulmányait Kőszegen, Győrött, majd Pesten végezte. Beutazta Európát és Amerikát. Balatonedericsen, Fekete-kastélyi birtokán gazdálkodott. Tagja volt Zalavármegye törvényhatósági biz.-ának s a zalavármegyei nemesi választmánynak. Az 1892-es ciklusban a keszthelyi választókerületben függetlenségi 48-as programmal országgyűlési képviselőnek választották.
F. m.: Zalamegyei gazdasági egyesület. In.: Gazd. Lapok. 1862.
Irod.: Sturm Albert: Országgyűlési Almanach. 1892. 282. p. – Szinnyei. 1980–1981. 9. köt. 846. has. – Halálozás. In.: Keszthelyi Hirlap. 1914. március 15. 3. p. – Ilonszki Gabriella: Képviselők és képviselet Magyarországon a 19. és 20. században. 2009. 302. p.

NEDECZKY KÁROLY, nedeczei
(Lesencetomaj, 1766. december 14. – Veszprém, 1823. november 15.) - püspök.
Nagy múltú, nemesi családból származott. Győrben filozófiai, Pozsonyban teológiai tanulmányokat végzett. 1783-ban vették fel a szemináriumba, 1789-ben szentelték pappá Veszprémben. Egyházi szolgálatát Veszprémben kezdte püspöki szertartóként. 1794-től Hahóton, 1796-tól Tapolcán, 1797-től Keszthelyen volt plébános és hahóti javadalmas apát. 1801-tól Veszprémben működött, mint kanonok, 1808-tól általános püspöki helynök lett, majd 1811-től nagyprépost. 1812-ben választott püspök, később egresi címzetes apát, apostoli főjegyző, Somogy, Veszprém és Zala vm.-k táblai elnöke lett. Pártfogója volt az irodalomnak, támogatta Révai Miklós (Elaboratior Grammatica Hungaria. Pest. 1803.) és Kovachich Márton György (Astrae. Buda. 1823.) könyvének kiadását. Vagyonának jelentős részét a lesencetomaji plébániára hagyta.
F. m.: Szent István első apostoli magyar király, Isten és embernél szerelmes. Bécs. 1804.
Irod.: Szinnyei. 1980–1981. 9. köt. 846. has. – MKL. 1993–. 9. köt. 633. p. – TÉL. 2000. 176. p.

NEOGRÁDY GILBERT JÓZSEF
(Nógrád, 1877. március 18. – Keszthely, 1936. szeptember 28.) - szerzetes, tanár, régiségtári őr.
1901-ben lépett a csornai premontrei rendbe. 1902-től a rend szombathelyi gimnáziumában tanított. 1905-ben szerzetesi fogadalmat tett és pappá szentelték. 1908-ban latin–görög szakos tanári oklevelet szerzett. A tanítás mellett 1909-től a Vasvármegyei Múzeum régiségtárában segédőrként is dolgozott. 1911-ben Kolozsvárott régészeti tanfolyamot végzett. 1912-től az I. vh.-ig régiségtári őrként tevékenykedett. Sitkén régészeti feltárást vezetett. Tagja volt Szombathely képviselőtestületének. 1923–36-ig a premontrei rend keszthelyi gimnáziumának tanára volt, 1930–31-ben házfőnöki teendőket is ellátott.
F. m.: Az őskeresztények Savariában. In.: A szombathelyi kir. kath. főgimnázium értesítője 1904–05. évre. Szombathely. 1905. p. 4-27. – A szombathelyi római kath. főgimnázium filológiai múzeumának ismertetése. In. A szombathelyi kir. kath. főgimnázium értesítője 1909–10. évre. Szombathely. 1910. p. 3-19. – Horatius. In.: A csornai prémontrei kanonokrend keszthelyi reálgimnáziumának értesítője az 1934–35. tanévről. Keszthely. 1935. p. 10-21.
Irod.: Neogrády Gilbert. In.: Kesztelyi Hirlap. 1936. október 4. 1. p. – Gulyás. 1990–. 19. köt. 497. has. – MKL. 1993–. 9. köt. 731. p. – MMA. 2002. 657. p.

NEUBERGER FERENC, dr.
(Mosonszolnok, 1883. október 4. – Magyaróvár, 1927. január 8.) - mezőgazdász, nemzetgyűlési képviselő.
Gimnáziumi tanulmányait Magyaróvárott és Esztergomban végezte. 1906-ban szerzett mezőgazdász oklevelet Magyaróvárott a Gazd. Akad.-n. 1910-ben a természetrajzi tanszékre nevezték ki gyakornoknak, 1911-ben tanársegéd, 1913-ban segédtanár lett. Közben a bp.-i egyetem bölcsészkarán doktori oklevelet szerzett. Részt vett az I. vh.-ban, több kitüntetést kapott. A háború után visszatért az akadémiára, Magyaróvárott, majd Keszthelyen volt akad.-i tanár, növénytant, növénykórtant és állattan tantárgyakat oktatott. Részt vett a burgonyavész és a kolorádóbogár elleni védekezést szolgáló törvény kidolgozásában, mely Mo. egyik első növényvédelmi törvénye lett. Tagja volt a magyaróvári városi képviselőtestületnek, titkára a Mosonmegyei Gazd. Egyesületnek és alelnöke a Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Mosonmegyei Csoportjának. 1922-ben a csonka nezsideri választókerületben nemzetgyűlési képviselőnek választották, a Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt programjával. Az országgyűlésben részt vett a földművelésügyi, a közoktatásügyi és a naplóbíráló biz. munkájában. Cikkei jelentek meg a Gazd. Lapokban (1913) és a Mosonvármegye (1919–) c. lapban.
F. m.: A pillangós növények magvainak viselkedése a magasabb hőmérséklettel szemben. Bp. 1914.
Irod.: Gulyás. 1990–. 19. köt. 512. has. – Huszár Gál Városi Könyvtár közlése. Mosonmagyaróvár.

NOVÁK FERENC
(? – ?) - városbíró.
1806–07-ben volt Keszthely városbírája.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 430. p.

NYIREDY JENŐ, dr. nagyajtai
(Nagyajta, 1865. február 17. – Budapest, 1932. november 19.) - vegyészmérnök, akadémiai tanár.
Az Unitárius Kollégium Főtanodájában érettségizett Kolozsvárott, 1883-ban. A bp.-i egyetemen szerzett gyógyszerész oklevelet 1887-ben, doktori címet 1888-ban. Tanított a kolozsvári egyetemen, valamint gazd. akad.-kon: 1891-től Magyaróvárott, 1897-ben Keszthelyen (vegytant oktatott), 1899-től Debrecenben, 1901-től Magyaróvárott, 1907-től Kassán. 1891–1896 között tanársegéd, 1901–07 között r. tanári minőségben tevékenykedett. Vezette a keszthelyi (1897–98), debreceni (1899–1901), kassai (1907–13) vegykísérleti állomásokat. Rövid ideig a debreceni Dohánytermelési Kísérleti Állomást irányította, később a bp.-i Közgazd. Egyetemen előadói tevékenységet folytatott. Választmányi tagja volt a Felsőmagyarországi Mérnök Egyesületnek, nyugdíjazása után társelnöke és t. gondnoka a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, valamint a Budapesti Unitárius Egyházközösség Igazgató Tanácsának tagja. A gazd. felsőoktatásban végzett eredményes munkássága elismeréseként 1918-ban kir. tanácsos, 1922-ben gazd. igazgató címmel tüntették ki. Cikkei jelentek meg a keszthelyi gazd. tanintézet évkönyvében (1898), a Magyaróvári Hírlapban, a Vegytani Lapokban, a Gyógyszerészeti Hetilapban, a Köztelekben, a Mg. Szemlében, a Műszaki Közleményekben.
Irod.: Gulyás. 1990–. 19. köt. 650-651. has. – Gönczy Árpád: Dr. Nyiredy Jenő. In.: Élelmiszervizsgálati Közlemények. 1999. 4. sz. p. 217-220. – Huszár Gál Városi Könyvtár közlése. Mosonmagyaróvár.

NÁDAI (NOBEL) IGNÁC
(? – ?) - nyomdász.
1890. augusztus 17-én vette át a nyomdát Kardos Gábortól. Nyomdájában nyomtatták a Keszthely c. lapot. 1900-ig működött Keszthelyen.
Irod.: Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. 24. p. – Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez. In.: Művelődéstörténeti tanulmányok. 1990. ZGY. 31. p. 281-302.

NÁRAY ANDOR JENŐ
(Rimaszombat, 1883. ? – Debrecen, 1938. ?) - mezőgazdász, állatorvos, akadémiai tanár.
1907-ben tanársegédként kezdte pályáját. Több mint húsz éven át tanított Keszthelyen a Gazd. Akad.-n, közel húsz évig igazgatósági tagja volt a Keszthelyi Takarékpénztár Részvénytársulatnak. 1937-ben nevezték ki Debrecenben a Gazd. Akad. élére. Keszthelyen nagy közmegbecsülésnek örvendett. Végső nyughelye a keszthelyi Szent Miklós temetőben van.
Irod.: Georgikon 175. 1972. 155. p. – Náray Andor. In.: Keszthelyi Hirlap. 1938. július 17. 4. p.

NÁRAY SZABÓ GYULA (N. Szabó Gyula)
(Kuba, 1897. ? – Kecskemét, 1933. szeptember 6.) - író, szerkesztő.
Az I. vh.-ból hazatérve hírlapíró lett, majd teljesen az idegenforgalom szolgálatába állt. Keszthelyen lakott, a Balaton nagy rajongója volt. A Reischl-család megbízásából megírta Hévíz monográfiájának tervezetéből az első kötetet, Balaton-sorozatából a Millió színek hazája c. füzetet és a Zalaország c. sorozatának több kiadott füzetét. Szerkesztette a Balatonvidék és a Keszthelyi Ujság c. lapokat. 1933. májusában érkezett Kecskemétre. Bugac puszta annyira megtetszett számára, hogy négy hónap alatt elkészítette a pusztáról szóló könyv kéziratát. A sajtó alá rendezés előtt álló kézirat elkallódott. Az első volt, aki turisztikai-idegenforgalmi témájú könyvet írt a pusztáról, a könyv azonban nem jelenhetett meg.
Irod.: KNSZ. 1994. 62. p. – Balatoni Múzeum közlése.

NÉMETH JÁNOS
(Nemesgulács, 1862. január 28. – Keszthely, 1943. január 14.) - plébános.
Veszprémben érettségizett 1879-ben, majd teológiai tanulmányokat végzett. 1891-ben szentelték pappá. Ebben az évben Mezőkomáromban, 1892-től Igalon, 1896-tól Gógánfán káplánként, 1897-től Igalon ideiglenes adminisztrátorként dolgozott. 1899-ben került Keszthelyre káplánnak. 1903–31-ig Vörsön, nyugdíjazásáig plébánosként szolgált. Hivatása gyakorlása alatt két templomot és négy iskolát építtetett. Nyugdíjas éveiben Keszthelyen telepedett le. Cikkei jelentek meg a M. Állam, az Alkotmány c. lapokban (1909, 1911), munkatársa volt a Veszprémi Hírlapnak, 1902–09 között felelős szerkesztője a keszthelyi Balatonvidék c. lapnak.
Irod.: Gulyás. 1990–. 19. köt. 441. has. – MKL. 1993–. 9. köt. 684. p.

NÉMETH KÁROLY
(Darány, ? – Keszthely, 1976. október 11.) - lelkész.
Debrecenben ref. kollégiumban végzett teológiai tanulmányokat, 1912-ben avatták lelkésszé. 1917-ben parochus lelkész lett. Somogyszobon kezdett el szolgálni, majd 1927-től Keszthelyen kapott lelkipásztori állást. Emellett átvette a Tapolca és Vidéke Fiókegyház irányítását, végezte a terület lelki gondozását. 1927–45 között hitoktatóként is működött. Lelkészsége alatt épült fel a keszthelyi ref. templom 1932-ben, 1936-ban pedig Tapolcán – az evangélikusokkal összefogva – a protestáns templom, mindkettő Szeghalmy Bálint tervei alapján. 1956-ban vonult nyugdíjba. Hamvait a keszthelyi ref. templomban helyezték el.
Irod.: TÉL2. 2003. p. 100-101. – Személyi forrás.