Keszthelyi Életrajzi Lexikon

VADÁSZ NORBERT
(Moson, 1880. ? – Győr, 1936. július 12.) - szerzetes, kanonok, tanár, irodalomtörténész.
1901-ben belépett a premontrei rendbe, 1905-ben szentelték pappá. Ezután Szombathelyen tanított a rend gimnáziumában, 1910–14 között hitoktatóként tevékenykedett Türjén, közben 1911–12-ben Keszthelyen volt tanár. Ezután Csornán könyvtárosként dolgozott. 1914–34-ig újra Szombathelyen tanított, majd 1934-ben visszatért Keszthelyre és 1936-ig a gimnáziumban oktatott. Elsősorban a 19. sz. irodalmával, Vas megye irodalmi hagyományaival foglalkozott. Cikkei a Szombathelyi Ujságban, a szombathelyi főgimnázium Értesítőjében és a Budapesti Hirlapban jelentek meg. „Vidám dunántuli apróságok” címmel adomákat közölt a Keszthelyi Hirlap 1935-ös számaiban, melyek füzet alakjában is megjelentek.
F. m.: Dukai Takách Judit élete és munkái. Bp. 1909. – Vidám Dunántuli Apróságok. Kh. 1935.
Irod.: Vidám Dunántuli Apróságok. In.: Keszthelyi Hirlap. 1935. julius 14. 6. p. – Vadász Norbert. In.: Keszthelyi Hirlap. 1936. julius 19. 5. p. – Szinnyei. 1980–1981. 14. köt. 725. has. – ZÉK. 2005. 273. p.

VAJDA ANTAL
(? – Keszthely, 1855. ?) - városbíró.
1823–30 között, valamint 1845–47-ben volt Keszthely városbírája. 1852-ben is betöltötte a városbírói tisztséget. Működése alatt érdemeket szerzett az úrbéri szerződés létrejöttében. Az iparoscéhek elnökeihez írt rendeletében meghatározta a mesterek és inasok közötti viszonyt (1852).
Irod.: Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. 117. p. – Péczely Piroska–Sági Károly–Szutrély Antal: A 200 éves keszthelyi kórház története. 1959. 26. p. – Koppány Tibor–Péczely Piroska–Sági Károly: Keszthely. 1962. 63. p., 136. p. – Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 431. p.

VAJDA GYÖRGY
(? – ?) - városbíró.
1787–90 között volt Keszthely város bírája.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 430. p.

VAJDA MARIETTA (Vajda Mária Anna)
(Budapest, 1902. július 29. – Keszthely, 1972. szeptember 23.) - távírdai főellenőr, óvónő, író, költő.
Négy polgáriba Keszthelyen a Ranolder Intézetben, a gimnázium V. és VI. osztályába Bp.-en járt. 1923–25-ig távbeszélőként alkalmazták a telefonközpontban Bp.-en. A női kalapkészítő szakmunkás bizonyítvány megszerzését követően 1928-ban elvégezte Hódmezővásárhelyen az Állami Óvónőképző Int.-et. 1929–42 között Keszthelyen óvónőként (később: I. sz. Óvoda), 1943-ban Kolozsvárott az Erdélyi M. Gazd. Egyesület titkárnőjeként, 1944-ben pár hónapig a Keszthelyi Zöldmező Szövetség tisztviselőnőjeként dolgozott, majd 1948-ig nyúl- és kacsatenyésztéssel foglalkozott. 1948-tól 1950-ig újra az I. sz. Óvoda óvónője volt. Számos egyesület, szövetség tagjakánt ill. elnökeként tevékenykedett. Aktívan bekapcsolódott a város kulturális életébe. 1932-ben a Balatoni Íróhét alkalmával megalakult az Írók Gazd. Egyesületének (IGE) Zala megyei Csoportja, ahol választmányi tag lett. Több óvodai munkájával nyert pályázatot. Rendszeresen publikált a Kisdednevelésben, a M. Gyermeknevelésben, az Én Újságomban, a Zalai Közlönyben és a Keszthelyi Hirekben. Több publikációja látott napvilágot a Dunántúli Tanítók Lapjában, az Új Időkben, a Film, Színház, Irodalomban, a Postagalambban, a Gyermekvilágban, a Magyar Lányokban, a Magyar Nőben, az Anya-és Csecsemővédelemben. Írásai jelentek meg az Óvónők Naptárában és Magyar Anyák Naptárában. Némelyik írását Cserszeghy Farkas néven közölte. 1930-ban a Dalol a magyar föld c. antológiában három verse, 1937–48 között 25 önálló kötete jelent meg. Kéziratban is maradtak művei. Színdarabjait számos helyen, elsősorban iskolákban mutatták be. Szépirodalom mellett festészettel, zenével is foglalkozott, több hangszeren is játszott. Tagja volt a Gárdonyi Irodalmi Társ.-nak.
F. m.: Rozmaringos kertem (gyermekversek, színdarabok, tornajátékok). Nagykanizsa. 1937. (2. átdolgozott kiadása Nyíregyháza. 1947.). – Füstös Pista kalandjai (bábjátékok gyermekeknek). Székesfehérvár. 1939. – Mesekéve (mesék, gyermekversek). Bp. 1942. – Kis Katica babája (jelenetek). Nyíregyháza. 1948. – Ebéd ; Nagymosás (színdarabok). Nyíregyháza. 1948. – Márciusi csillagok (Petőfi versei bábjátéknak feldogozva). Székesfehérvár. 1948.
Irod.: Rábel Antal: Vajda Marietta életrajza és bibliográfiája. Kézirat. – Cséby Géza: A Balatoni Íróhét keszthelyi eseményei. In.: A Balatoni Íróhét 50. évfordulójának emlékülése 1932–1982. Keszthely. 1983. – Jegyzőkönyv az 1948. július 19-i Keszthelyi Nemzeti Bizottság rendes gyűléséről. 2. p. – Hajdanvolt júliusok. In.: Keszthelyi Hírlap. 1989. 7. sz. 5. p. – Hajdanvolt januárok. In.: Keszthelyi Hírlap. 1990. január 5. 2. p. – Szabolcs András: Keszthely óvodáinak története 1870–1995. 1998. p. 30-31.

VAJKAI (WAGENHUBER) AURÉL, dr.
(Kolozsvár, 1903. május 14. – Budapest, 1987. november 29.) - orvos, néprajzkutató, muzeológus, szakíró.
Kassán érettségizett. 1927-ben orvosi diplomát szerzett a bp.-i tudományegyetemen. Pályája kezdetén a pszichológia iránt érdeklődött, rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyint.-ben dolgozott. Figyelme hamarosan a néprajz felé fordult, kapcsolatba került a bp.-i Néprajzi Múzeummal. 1930-tól rendszeresen végzett néprajzi kutatásokat. 1937-től Veszprémben volt muzeológus, majd 1939–41 között a keszthelyi Balatoni Múzeumban gyakornokoskodott. 1941-től a bp.-i Néprajzi Múzeum munkatársaként végezte feladatait, 1942–45 között a Magyarságtudományi Int.-ben vállalt állást és főként Erdélyben végzett kutatásokat, ill. a Magyar Néprajzi Atlaszhoz gyűjtött adatokat. 1946–48 között a bp.-i Tudományegyetem néprajzi tanszékén volt helyettes tanár. 1949-ben a veszprémi Bakony Múzeum alapító vezetője, majd 1955-ig igazgatója lett, 1955-től tud. osztályvezetői tisztséget töltött be. 1949-ben ő rendezte a II. vh. után elsőként megnyíló keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzi kiállítását. 1959-ben elnyerte a történettudomány és a néprajz kandidátusa címet. 1965-ben vonult nyugdíjba. 1950-től Balatonalmádiban élt, emellett sokat tartózkodott Cserszegtomajon. Tud. munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt, foglalkozott a népi építészettel, a népi orvoslással, a paraszti életmóddal, a népi kultúrával. Több száz tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, elsősorban az Ethnographia és a Néprajzi Értesítő, a Vasi Szemle c. lapokban, a Bakonyi Múzeum Évkönyveiben és a Magyar Népkutatás Kézikönyvében, valamint napilapokban jelentek meg. Művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikkeket és zenekritikákat is írt. Felfedezte és írói pályáján elindította Cserszegtomajról Szabó István (1931–1976) írót. Munkássága elismeréseként 1977-ben Győrffy István-emlékéremmel, 1983-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A népi orvoslás terén elért eredményeit az Orvostörténeti Társ. népi orvoslás szakosztálya örökös elnök cím adományozásával ismerte el.
F. m.: Cserszegtomaj. Bp. 1939. – Adatok Tóköz néprajzához. Szombathely. 1940. – Veszprém megye népi építkezése. Bp. 1940. – A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon. Bp. 1941. – Népi orvoslás a Borsavölgyében. Kolozsvár. 1943. – A magyar nép életmódja. Kolozsvár. 1943. – A magyar népi táplálkozás kutatása. Bp. 1947. – A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Bp. 1948. – A magyar népi orvoslás kutatása. Bp. 1948. – Népünk természetismerete. Bp. 1948. – A balatonfelvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. Századtól. Bp. 1957. – Balaton melléki présházak. Bp. 1958. – A Bakony néprajza. Bp. 1959. – Szentgál. Bp. 1959. – Balatonmellék. Bp. 1964. – Népi gyógyászat. Bp. 2003. – Néprajz. Bp. 2004.
Irod.: A népi gyógyítás. In.: Napló. 1977. március 23. 8. p. – Veszprém megye irodalmi hagyományai. 1984. 329. p. – MN. 1993–2004. 18. köt. 128. p. – VMÉL. 1998. 530. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 6. köt. p. 1018-1019. – MMA. 2002. 919. p. – ZÉK. 2005. 274. p. – BTMKA. 2007. 99. p. – VVL. 2009. p. 857-858. – www.mek.niif.hu

VARGA ZOLTÁN, dr.
(Külsővat, 1936. november 20. – ?, 2007. július 17.) - agrármérnök, agrárközgazdász, egyetemi docens, bankigazgató, szakíró.
Pápán érettségizett 1956-ban. A keszthelyi Georgikon Agrártudományi Főiskolán 1960-ban mérnöki oklevelet, 1971-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1975-ben Veszprémben politikai gazdaságtan szakosítón végzett. 1960–64 között főagronómusként tevékenykedett, 1964–87-ig a veszprémi Dózsa Tsz. elnöke volt. 1972-től címzetes egyetemi docensi minőségben működött a Pannon Agrártudományi Egyetem Üzemtani Tanszékén Keszthelyen. 1987–96 között az Agrobank Veszprém megyei területi igazgatását látta el. Veszprém város közéletében 1962-től haláláig aktívan részt vett. Számos publikációja jelent meg.
F. m.: Üzemszervezési tapasztalatok a dán és osztrák mezőgazdaságban. 1967. – A háztáji gazdaságok ökonómiai összefüggéseinek elemzése Veszprém megyében. 1970. – A vezetéstudomány szerepe a termelőszövetkezetek gazdálkodásában. 1972. – A termelőszövetkezetek feladatai a közművelődésben. 1975. – A tudományok szerepe a mezőgazdaságban. 1978. – Drága mezőgazdaság? 1990. – Finanszírozható -e a mezőgazdaság? 1992. – Agrárhitelek. 1993. – Miért nem finanszírozható racionálisan a mezőgazdaság? 1995.
Irod.: VVL. 2009. p. 867-868.

VASTAG ANTAL
(? – ?) - városbíró.
1811–13 között volt Keszthely városbírája.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 431. p.

VASTAG MIKLÓS ISTVÁN
(Keszthely, 1920. január 6. – Szekszárd, 2009. március 23.) - állattenyésztési főfelügyelő, tanácselnök-helyettes.
Szülővárosában érettségizett. Főiskolai tanulmányait a Gazd. Akad.-n végezte. 1947-től Villányban járási főagronómus, emellett a villányi járás megszűnéséig a Járási Tanács elnökhelyettese volt. 1956-tól a Baranya Megyei Törzskönyvelési Felügyelőség vezetőjének nevezték ki. 1957-ben tagja lett a Baranya megyei Munkástanácsnak. 1964–69 között a Keszthelyi Járási Tanács elnökhelyettesi feladatainak ellátásával bízták meg. 1969-től a Keszthelyi járásban Állattenyésztési Főfelügyelői beosztást kapott. 1982-ben vonult nyugdíjba. Aktív és ismert szereplője volt a város életének, támogatta a Premontrei Öregdiákok Egyesületét, melynek egyben választmányi tagja is volt, részt vett a cserkészet újjászervezésében. Számos szervezetnek tagja volt – melyekben feladatokat vállalt – így a TIT Baranya megyei Szervezetének (1950–58), a TIT Veszprém megyei Szervezetének (1962–73), a MAE Veszprém megyei Szervezetének (1963-tól), Zala megyei Szervezetének (1979-től), elnöke a keszthelyi csoportjának (1966-tól), később alelnöke (1973-tól), majd elnökségi tagja (1979-től).
Irod.: Önéletrajz. – Személyi forrás.

VASVÁRI JÁNOS
(? – ?) - városbíró.
1799–1802 között volt Keszthely városbírája.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 430. p.

VASZARI FERENC
(? – ?) - városbíró.
1817-ben volt Keszthely városbírája, 1821–22-ig helyettes városbírói tisztet viselt.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 431. p.

VASZARY KOLOS FERENC
(Keszthely, 1832. február 12. – Balatonfüred, 1915. szeptember 3.) - bíboros, esztergomi érsek, történész.
Szegény sorsú családból származott, apja Vaszary Ferenc szűcsmester volt. Keszthelyen végezte gimnáziumi tanulmányait 1840–47-ben, majd belépett a pannonhalmi bencés szerzetesrendbe. Elvégezte a rend pannonhalmi főiskoláját, 1855-ben pappá szentelték. 1867-ben a pesti tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Tanított a komáromi, a pápai és az esztergomi bencés gimnáziumban, a győri bencés gimnáziumban igazgatói és házfőnöki tisztséget töltött be 1869–85 között. 1885–91-ben pannonhalmi főapát megbízatást teljesített, 1891-ben esztergomi érsekké és Mo. hercegprímásává nevezték ki, mely minőségében 1912 végéig működött. Közben 1892-ben püspökké szentelték, 1893-ban bíborosi rangot kapott. 1891-től belső titkos tanácsosi feladatokat látott el. 1893. áprilisában merényletet követtek el ellene, de titkára megmentette. 1893-ban nagyobb zarándokutat vezetett Rómába. Az MTA tagjai sorába választotta, 1894-ben igazgatói tisztséget viselt. 1912. december 31-én lemondott érseki méltóságáról betegsége miatt, ezt követően Keszthelyen és Balatonfüreden élt, történeti kutatásokkal foglalkozott. Főapátként nagy erőfeszítéseket tett a bencés rend szellemi és anyagi fejlesztéséért. Működése alatt épült fel a győri főgimnázium épülete, a zalavári apátságot egyesítették a pannonhalmi főapátsággal. Figyelmet fordított a közép- és népiskolai oktatás fejlesztésére, több templomot, kápolnát felújítatott, köztük tihanyi apátsági templomot, Radán új templomot építtetett. Esztergomi érsekként sokat tett egyházmegyéje tanügyi fejlődéséért, újjászervezte az Egyházmegyei Főtanfelügyelőséget, alapítványt hozott létre katolikus tanítók árva- és menedékháza felállításáért. Esztergomban kisdedóvónő-képzőt, Bp.-en Érseki Helynökséget hozott létre. Szerepet vállalt egyházpolitikai küzdelmekben: az egyházi házasság és anyakönyvezés érdekében memorandumot nyújtott be, majd több pásztorlevelet állított ki. 1894-ben egyik kezdeményezője volt az első Orsz. Katolikus Nagygyűlésnek. A honfoglalás milleneuma idején ő képviselte a magyar egyházat. Kérésére XIII. Leó pápa külön ünnepet engedélyezett a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Történészként főként történeti életrajzokat, emellett számos tankönyvet írt. Tanulmányt írt a várnai csatáról, feldolgozta a győri főmonostor történetét, új adatokat közölt a reformkori országgyűlésekről. Keszthely szegényei számára 100 ezer koronás, a gimnáziumi tanulók számára pedig 50 ezer koronás alapítványt létesített a városban. Számos cikke jelent meg különböző folyóiratokban és lapokban (Religió, Tanodai Lapok, Szt. István Társulat Naptára, Győri Főgimnáziumi Értesítő, Akadémiai Értesítő, Katholikus Szemle). 1858-ban szerkesztette az Ifjúsági Plutarch c. lapot Füssy Tamással és Mérey Etellel közösen. Alapító tagja volt a Komáromi Városi Történeti és Régészeti Egyletnek (1854-től), elnöke a Szt. István Társulatnak (1892–97), t. tagja a M. Pedagógiai Társ.-nak (1894-től). Munkássága elismeréséül megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét (1884), nagykeresztjét (1891), valamint a Szt. István-rend nagykeresztjét (1892). Halála után szülővárosában temették el, de 1981-ben hamvait áthelyezték az esztergomi bazilika kriptájába.
F. m.: Világtörténelem katholikus tanodák számára és magánhasználatra. I–III. köt. T.sz.: Füssy Tamás. Pest. 1863. – A várnai csata. Pest. 1864. – Magyarország története az alsóbb osztályok számára. Pest. 1865. – Magyarország története felsőbb osztályok számára. Pest. 1865. – Világtörténelem katholikus tanodák felsőbb osztályai számára. I–III. köt. Pest. 1869. – Történelmi atlasz. Bp. 1873. – Adatok az 1825. országgyűlés történetéhez. Bp. 1877. – I. Ulászló magyar király esküszegése és a várnai veszedelem. Bp. 1884. – Serno, quem in Ecclesia sua cathedrali habuit… Bp. 1885. – Történelmi életrajzok. Bp. 1892. – Erzsébet királyné emléke. Bp. 1899. – V. K. beszédei. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Keményfy K. Dániel. Esztergom. 1909.
Irod.: Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. p. 433-453. – Hoffmann Mór. Vaszary Kolos Ferencz esztergomi érzek, Magyarország bibornok-hercegprimása. In.: Zalavármegyei évkönyv a millenniumra. 1896. p. 51-52. – Lakatos Vince: Vaszary Kolos emlékezete. In.: A keszthelyi Premontrei Katholikus Főgimnázium értesítője. Az 1915–1916. tanévről. 1917. p. 3-7. – Fülöp Viktor: Vaszary Kolos emlékmise 1934-ben. In.: Keszthelyi Hírlap. 1934. február 18. 2. p. – DK. 1941. p. 484-485. – Szinnyei. 1980–1981. 14. köt. 994-996. has. – Gaál Zoltán: Életpályák, életművek. 1987. p. 151-156. – Réthelyi Jenő: Vaszary Kolos. In.: Keszthelyi Hírlap. 1990. szept. 7. 5. p. – MN. 1993–2004. 18. köt. 276. p. – RÚL. 1996–2008. 19. köt. p. 866-867. – VMÉL. 1998. p. 538-539. – László József: A világi művelődés terén is maradandót alkotott. In.: Zalai Kalendárium. 1998. p. 115-117. – ÚMÉL. 2001–2007. 6. köt. p. 1143-1144. – GYÉL. 2003. p. 353-354. – MTAT. 2003. 3. köt. 1370. p. – ZÉK. 2005. p. 277-278. p.

VASZARY KÁLMÁN
(Pacsa, 1871. október 3. – ?) - tanító, iskolaigazgató.
Tanítói pályáját Tárkányban kezdte 1891-ben, 1892-ben tanítói oklevelet szerzett Győrött. 1893-tól Bicskén tanított, 1897-től Keszthelyen működött, mint iparostanonc iskolai tanító. 1915–19 között igazgatói tisztséget töltött be. 1924-ben nevezték ki újból igazgatónak.
Irod.: A keszthelyi Községi Elemi Fiú- és leányiskola értesítője az 1931
–1932-es tanévre. – Gyerák István: Keszthely 1918–1919. Kézirat. 1969. p. 183-186.

VENCZEL BÉLÁNÉ ld. NAGY SÁNDORNÉ
-

VILLÁSI (GÁPEL) PÁL
(Léva, 1820. november 3. – Budapest, 1888. december 26.) - mezőgazdász, szakíró.
Apja építész volt. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, azután a nagyszombati líceumban tanult, majd a győri jogakad.-n szerzett diplomát. 1842-től joggyakornokként működött. 1844-ben változtatta meg családi nevét. 1845-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. 1846–47-ben Bars vm. alügyészeként szolgált. 1848-ban váltójogból is vizsgát tett. A Görgei hadtest lovas tüzéreként végigharcolta az 1848–1849-es szabadságharcot, majd bujkált. 1850–65 között Hont vm.-ben a Szulyovszky családnál nevelői állást vállalt, ahol közben kertészkedéssel kezdett foglalkozni. 1866-tól Magyaróvárott a Felsőbb Gazd. Tanint.-ben tanult. Ezután Pozsonyban, felesége birtokán gazdálkodott, majd egy biztosító társ. alkalmazta. 1875-ben teljesült régi vágya, amikor előbb a kassai, majd a keszthelyi Gazd. Tanint.-be került, ahol a kertészet tanára lett, egyben vezette a kertészetet is 1886-ig. Közben Magyaróvárott is tanított (1879–80). 1880-ban létrehozta a Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek c. szaklapot, melyben rendszeresen publikált és szerkesztői feladatokat látott el. Cikkei jelentek meg emellett a Borászati Lapokban és a Pesti Hírlapban. 1886-tól Bp.-en az OMGE tisztviselőjeként tevékenykedett. Számos fajtaleírás fűződik a nevéhez, elsősorban a korai őszibarack és cseresznyefajták – köztük a Keszthely mellett felfedezett Cserszegi mézes – ismertetésével foglalkozott. Kiváló pomológus volt. Népszerűsítette a konyhakertészetet, zöldségtermesztést- és fogyasztást.
F. m.: A gyümölcsfatenyésztés tana. Bp. 1879.
Irod.: Szinnyei. 1980–1981. 14. köt. 1223-1225. has. – MAÉ. 1987–1989. 3. köt. p. 584-586. – MN. 1993–2004. 18. köt. 481. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 6. köt. p. 1242-1243.

VLADÁR ENDRE, nagycsepcsényi és muthnai
(Bia, 1888. szeptember 24. – Keszthely, 1967. február 22.) - gépészmérnök.
A bp.-i Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1910-ben. Tanulmányai befejezése után Debrecenben a Gazd. Akad.-n gyakornokként kezdett dolgozni. 1911-től Magyaróvárott a Gazd. Akad. Műszaki Tanszékén tanársegéd, segédtanár, 1917-től rendkívüli tanár lett, 1926-ban pedig r. tanárrá léptették elő. 1932-ben áthelyezték Keszthelyre a Gazd. Akad.-ra, ahol a Műszaki Tanszék vezetésével bízták meg. A keszthelyi intézményben egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott. A géptan mellett fizikát, geodéziát, agrometeorológiát és matematikát is oktatott. Munkássága alatt nagy hangsúlyt helyezett a dinamóméterek és a meteorológiai műszerek fejlesztésére. Tanulmányozta a Balaton és környékének időjárással kapcsolatos kérdéseit. 1942-től vezette a keszthelyi Meteorológiai Obszervatóriumot. 1949-ben nyugdíjazták, de az Állattenyésztési Kutatóint. külső munkatársaként tovább dolgozott. 1951–55-ig meteorológiai megfigyeléseket is végzett az obszervatóriumban. 1954-ben segített a keszthelyi agrároktatás újraindításában. Véglegesen 1959-ben vonult nyugdíjba.
F. m.: A gépszántás mezőgazdasági, gépszerkesztési és gyártási szempontból. Bp. 1913. – Jelentés a galántai nemzetközi szántógépbemutatóról. Bp. 1915. – Mezőgazdasági gépiparunk fejlődése. Bp. 1917. – A talajművelő gépek vizsgálatához újabb műszerek szerkesztése. Bp. 1926. – A cséplési szemveszteség vizsgálati módszerei. Bp. 1933. – A Piche-féle párolgásmérő elmélete és tökéletesítése. Bp. 1964. – A Balaton áramlásai különös tekintettel a keszthelyi öböl iszaposodására. Kh. 1968.
Irod.: MAÉ. 1987–1989. 3. köt. p. 592-595. – MN. 1993–2004. 18. köt. 561. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 6. köt. 1272. p. – Kocsis Tímea–Anda Angéla: A keszthelyi meteorológiai állomás megfigyelésének története. 2006. p. 26-27.– MMÉL. 2006. p. 228-229. – Imely István: Vladár Endre. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. p. 169-171.

VLASICS GYÖRGY
(? – ?) - városbíró.
1835–36-ban volt Keszthely városbírája.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 431. p.

VLASICS MÁRTON
(? – ?) - városbíró.
1783–84-ben, 1786–87-ben volt Keszthely városbírája.
Irod.: Benda Gyula: Zsellérből polgár. 2008. 430. p.

VUTSKITS GYÖRGY, dr.
(Zernest, 1858. április 1. – Keszthely, 1929. október 21.) - tanár, zoológus, szakíró.
1884-ben a kolozsvári egyetemen természetrajz–földrajz szakos tanári, 1885-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1884–85-ben a kolozsvári egyetem ásvány-földtani int.-ében tanársegédként dolgozott. 1890-ig a marosvásárhelyi gimnáziumban r. tanári állásban működött, majd 1890-ben Keszthelyre került, ahol a premontrei gimnázium világi tanáraként tanított 1920-ig. A hazai halkutatás jelentős alakja volt. A magyar halfauna és a halak biológiájának kérdéseivel foglalkozott. Cikkei jelentek meg az Állattani Közlemények c. lapban és a Keszthelyi Katholikus Főgimnázium értesítőjében (A Balaton és a tenger élete. 1910).
F. m.: A Magyar–Csesztve melletti Maros porondjának ásványtani összetétele. Kolozsvár. 1880. – Erdély nummulitjeiről. Kolozsvár. 1883. – Pisces. Fauna Regni Hungariae. Bp. 1896. – A kurta baing természetrajza. Bp. 1903. – Faunánk egy új halfaja. Bp. 1911. – A magyar halászat és az ichthyologia története az utolsó 25 év alatt. Bp. 1916.
Irod.: RNL. 1911–1935. 19. köt. 480. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 6. köt. 1295. p.

VÁRI ANDOR
(Nagykáta, 1917. november 18. – Keszthely, 1991. november 6.) - lektor, lektorátusvezető.
Magyar–német–angol szakos tanári diplomát szerzett Debrecenben a M. Kir. Tisza István Tudományegyetemen 1941-ben. Egyetemi évei alatt gyakornok volt az irodalmi tanszéken. Tanári pályáját a kiskunhalasi Sziládi Áron Gimnáziumban kezdte. 1942-ben vonult be katonának. Hadifogságából hazatérve 1946-ban a törökszentmiklósi Állami Gimnáziumba került tanítani. 1953-ban orosz nyelvből szerzett tanári képesítést a szegedi főiskolán. 1954-ben került Keszthelyre, a Mg. Technikumba. 1957-ben a keszthelyi Mg. Akad. Idegennyelvi Lektorátusára hívták meg, melyet 25 évig vezetett. A MÉM felsőoktatási intézményei közül az ő vezetésével Keszthelyen épült az első nyelvi laboratórium. Ez lehetővé tette, hogy az általa Zágrábban megismert AVSG-módszert (audio-vizuális-strukturo-globális) a Keszthelyen rendezett továbbképzések alkalmával nyelvtanárokkal megismertesse. 1970-ben a MÉM vezető nyelvtanári testülete Módszertani Biz.-gá alakult, melynek elnökévé választották. Módszertani tanulmányai a Felsőoktatási Szemlében és a Veszprém megyei Pedagógiai Értesítőben jelentek meg. Tevékenyen részt vett a város kulturális életében. Szerepet vállalt a Helikoni Ünnepségek szervezésében. Felkereste – dr. Horváth Józseffel és Ivasivka Mátyással együtt – Kodály Zoltánt, hogy ajánljon művet az 1965. évi Helikonra. Kodály Mohács c. kórusművét ajánlotta fel, melynek ősbemutatóját ez alkalommal tartották. Rendszeresen vett részt zenei eseményeken, hosszú ideig vezetett „operahallgató klubot”. Emellett színpadi előadásokat rendezett, és tagja volt a TIT előadói gárdájának. Több helyen jelentek meg publikációi: Georgikon újság, Fejér megyei Szemle. Tagja volt a Barsi Dénes Irodalmi Társ.-nak, részt vett az író kultuszának ápolásában, irodalmi hagyatékának feldolgozásában. „Csapatkapitánya” volt a „Táj, változó fényben” c. városok közötti balatoni rádiós vetélkedő keszthelyi csapatának (Cséby Géza, Eszes László, dr. Frech’ Miklós, dr. Szabó István, dr. Szabó Sándor), mely megnyerte a fődíjat: Keszthely város, fejlesztési programjának megvalósítására 2 millió forintot kapott. Három nyelven tolmácsolt, fordított. 1981-ben vonult nyugdíjba, de irodalmi és nyelvoktatói tevékenységét tovább folytatta. Halála után a család, barátai és tanítványai alapítványt hoztak létre „Vári Andor-díj” néven, abból a célból, hogy a nyelvtanulásban kimagasló eredményeket elért tanulókat segítse és jutalmazza. Az emlékérmet Lebó Ferenc győri szobrászművész készítette.
Irod.: In memoriam. In.: Keszthely és Vidéke. 1991. november 22. 1. p. – Vári Andor Díj. In.: Keszthely és Vidéke. 1991. november 22. 5. p. – Bercsényi Miklós Gimnázium 50. Jubileumi Évkönyv. 1946–1996. 1996. p. 116-117. – Baranyai János: Vári Andor nyelvtanár emléktáblájának avatása. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. p. 192-194. – Cséby Géza: Vári Andor emlékezete Keszthelyen. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. p. 195-197. – Szabó István: Köszöntő az emléktábla avatásakor. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. p. 198-199. – Személyi forrás.

VÉGH GYÖRGY, dr.
(Mezőgyán, 1926. szeptember 5. – Keszthely, 2001. december 22.) - egyetemi tanár, országgyűlési képviselő.
A szegedi Tudományegyetemen szerzett vegyész oklevelet 1950-ben. Tanulmányúton járt Prágában, Krasznodarban, Bécsben, Halleban, Krakkóban, Ljubljanában, Nyitrán, Tartuban. 1950–54-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanársegédeként tevékenykedett. 1954-ben került Keszthelyre, ahol előbb főiskolai adjunktus, egyetemi adjunktus, tanszékvezető beosztásban dolgozott. 1959–75 között egyetemi docens, tanszékvezető, 1975–92 között egyetemi tanár, tanszékvezető volt. Közben 1967–70-ben rektorhelyettesi feladatokat látott el, 1970–76-ban pedig a keszthelyi kar dékánjaként működött. Kiemelkedő szerepet vállalt az agrárképzéshez szükséges kémia tanszék újjászervezésében. Kari, egyetemi és országosan is használt kémiai jegyzeteket írt. Számos tud. cikke jelent meg szakfolyóiratokban. Két szabadalom megalkotása fűződik a nevéhez. 1979–85 között országgyűlési képviselőként szerepet vállalt a közéletben. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei alelnöki, a M. Kémikusok Egyesülete keszthelyi elnöki, megyei társelnöki, a TIT keszthelyi elnöki, megyei társelnöki, a keszthelyi Szív és Érbetegek Egyesületének elnöki tisztségét töltötte be. 1998-ban a Zala Megyei Közgyűlés Alkotói Díjban részesítette.
Irod.: KKK. 1995. p. 114-115. – Kitüntetések a megyétől. In.: Keszthely és Vidéke. 1998. február 12. 3. p. – Dr. Szabó István: Dr. Végh Györgytől, az aranydiplomás kémikus díszpolgártól búcsúzunk. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt. p. 144-147. – Személyi forrás.

VÉKES ÖDÖNNÉ (sz. Korzáti Erzsébet)
(Keszthely, 1902. június 25. - Budapest, 1950. február 12.) - múzsa, tisztviselőnő, gyermekotthon-vezető.
Apja Korzáti Károly szabómester volt. A család 1904-ben Budapestre költözött. 18 évesen ment férjhez Vékes Ödön kereskedőhöz. Bp.-en egy gyermekjóléti hivatalban dolgozott, kolléganője volt Szabó Lőrinc későbbi feleségének, Mikes Klárának, akivel jó barátságba került. Szabó Lőrinccel 1921-ben ismerkedett meg. Szerelem szövődött köztük. 1928-ban Hollandiában, Enschedében vendégeskedett, ekkor kezdődött meg levelezésük. Hazatérte után szakítottak, egy év múlva férjétől is különvált. Később újraéledt kapcsolata a költővel. 1933–37-ig a Kálmán-családnál nevelőnősködött, majd gyermekotthont nyitott, ahol sérült gyermekeket nevelt. A II. vh. alatt intézetében sok üldözött gyermeknek nyújtott menedéket. 1949 februárjában meglátogatta a Hévízen pihenő Szabó Lőrincet, két hetet töltöttek együtt. Az itt töltött idő alatt született a költő hévízi versfüzete. Önként vetett véget életének. Szabó Lőrinc A huszonhatodik év c. szonettciklusában állított örök emléket neki. 1993-ban posztumusz a Jad Vasem Intézet által alapított Világ Igaza emlékéremben részesítette, nevét felvésték az int. Igazak Kertjében álló emlékfalára. 1995-ben a M. Köztársaság belügyminisztere posztumusz Bátorság Érdemjelet adományozott számára.
Irod.: Szabó Lőrinc hévízi versfüzete. Bemutatja Kabdebó Lóránt. 1980. Huszonöt év : Szabó Lőrinc és Vékesné Korzáti Erzsébet levelezése. 2000.

VÖRÖS BÉLA, dr.
(Zalaegerszeg, 1915. november 15. – Szolnok, 1977. március 21.)gyermekorvos. - Gimnáziumi tanulmányait Pécsett a piaristáknál, egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. A Tisza István Egyetem hallgatójaként, 1939-ben Debrecenben kezdte eredményes sportlövői pályáját. Orvosi tanulmányait Pécsett fejezte be. A pécsi Gyermekklinikán kezdett el dolgozni, ugyanitt tett szakvizsgát és egyetemi tanársegéd lett. 1946-ban költözött Keszthelyre, ahol dr. Magyary Gerő igazgató hívására a Városi Kórházban kezdte el gyakorolni hivatását. Orvosi feladatai mellett kiváló zongorista volt (a Pécsi Orvostudományi Egyetem jazz-zenekarát vezette), szívesen festett, sakkozott. Szakmailag állandóan képezte magát. Miután 1948-ban államosították dr. Jobs Viktor magánszanatóriumát, megszervezte a Gyermekkórházat, amelynek főorvosa lett. Elindította a város anya- és csecsemővédelmi szolgálatát, küzdött a csecsemőhalandóság csökkentéséért, a szakszerű gyermekgondozásért. 1954-ben költözött el a városból, a Szolnok melletti Szapárfalu Csecsemőotthonának volt igazgató-főorvosa haláláig.
Irod.: Személyi forrás.

VÖRÖS LÁSZLÓ GÁBOR
(Keszthely, 1949. május 25. – Keszthely, 1979. április 19.) - beatzenész.
Apja dr. Vörös Béla (1915–1977) gyermekorvos volt. Kisiskolás kora óta eredményesen asztaliteniszezett. Középiskolai tanulmányait is szülővárosában végezte, mérlegkészítő-finomműszerész szakmát tanult. Fiatalon vonzódott a zene iránt, annyira, hogy élethivatásának is ezt választotta, emellett időszakosan vállalt munkákat tanult szakmájában. Beiratkozott a Vajda János Gimnázium levelező tagozatára, mivel csak gimnáziumi érettségivel lehetett ORI vizsgát tenni, de két év után megszakította tanulmányait. Gitáros, énekesként az Agrártudományi Főiskola Argos nevű zenekarában zenélt, Kunyó becenévvel vált ismerté. 1969-ben feloszlott a zenekar. Új együttest alapított, Minerva néven. Rendszeresen fellépett vidéken is. Pályája egyik csúcspontja volt az 1972-es Ki Mit Tud?, ahol mind zenekari, mind pedig az énekesi kategóriában dicsérő oklevelet kapott. Tragikusan fiatalon hunyt el.
Irod.: Személyi forrás.