Keszthelyi Életrajzi Lexikon

OPPEL IMRE SÁNDOR
(Keszthely, 1883. július 25. – Budapest, 1968. február 6.) - tanár, festőművész.
Nagyapja id. Oppel Károly (1809–1887), szülei ifj. O. Károly (1843–1915) és Turtsányi Anna Júlia. O. Ödön (1875–1939) és dr. O. Jenő (1878–1947) testvére, dr. Szabolcs Andrásné O. Vilma (1912–84) nagybátyja. Szülővárosában járt gimnáziumba. 1901–05 között az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző Int. hallgatója, Zemplényi Tivadar és Edvi-Illés Aladár tanítványa volt. Első sikerét 1904-ben az iskolai kiállításon aratta. Két alkalommal ösztöndíjat nyert. Német- és Olaszországban járt tanulmányúton, festészetet, művészettörténetet tanult. 1905-ben művészeti és mértani rajz tárgyakból tanári oklevelet szerzett. Egy évig katonai szolgálatot teljesített. 1906-ban a bp.-i Fasori Ev. Gimnáziumban kapott rajztanári állást. Szakkört tartott, diákjait tárlatokra vitte, s külf., főleg olasz tanulmányutakat szervezett számukra. Emellett vezette az iskolai zenekart. Később igazgatóhelyettesnek nevezték ki. Részt vett az I. vh.-ban, ahol kitüntetést is kapott, majd folytatta tanári munkáját. 1927-ben megalapította a Benczúr Gyula Képzőművészeti Kört. Tagja volt a M. Képzőművészek Orsz. Szövetségének, a M. Rajztanárok Orsz. Egyesülete igazgatóságának, az Orsz. m. kir. Rajztanárvizsgáló Biz.-nak (1932). 1946-ban nyugdíjba vonult, ekkor igazgatói címet kapott. Arcképeket, aktokat és tájképeket festett. Több alkalommal is kiállított a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Keszthelyi kiállítása után hg. Festetics György megbízta Keszthelyen a kastélypark több részletének megörökítésével. Két nyáron át dolgozott ezeken az akvarell, pasztell és olaj képeken. 1933-tól nyaranként tájképfestő tanfolyamot tartott Keszthelyen. Ev. templomok részére oltárképet festett, így a keszthelyi (1939), a beledi, a lajoskomáromi stb. templomoknak. A II. vh.-ban katonai szolgálatra hívták be. Bp. ostromakor lakását bombatalálat érte, festményei is elpusztultak. A háború után gyenesdiási nyaralójába költözött, s újra festeni kezdett. Az 1950-es években koholt vádak alapján letartóztatták, fegyházbüntetésre ítélték, nyugdíját megvonták. Amnesztiával szabadult, később rehabilitálták. Az 1960-as években az alsógyenesi szabadstrand kabinosaként dolgozott, s hegedült a keszthelyi kamarazenekarban. Keszthelyen, a családi sírboltban nyugszik.
F. kiáll.: Bp. (Műcsarnok) ; Bp. (Nemzeti Szalon) ; Kh. (Kultúrpalota [Balatoni Múzeum], 1934.)
F. m.: Budapest képzőművészeti nevezetességei. H. n. É. n. – Reprodukció. H. n. É. n. – Mire jó a rajz? Klny. Az Orsz. Ág. Hitv. Evang. Tanáregyesület Évkönyvéből. Mezőtúr. 1935. – Javaslat az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola felvételi vizsgarendjének módosítására. Bp. 1936. – A rekonstruálás lényege és módszere. Klny. a Protestáns Tanügyi Szemléből. Debrecen. 1941.
Irod.: Tájképfestő tanfolyam Keszthelyen. In.: Keszthelyi Hirlap.1935. junius 23. 6. p. – Gulyás. 1990–. 19. köt. 783. has. – MFGA. 1988. 452. p. – MFGÉL. 1997. 2. köt. 155. p. – Gyülekezettörténeti adatok. 1999. 63. p. – Szabolcs András: Vázlatok az Oppel család történetéből. Kézirat. 1984. – Személyi forrás.

↥

OPPEL JENŐ KÁLMÁN, dr.
(Keszthely, 1878. július 13. – Cegléd, 1947. szeptember 25.) - tanár, múzeumigazgató, szakíró.
Nagyapja id. Oppel Károly (1809–1887), szülei ifj. O. Károly (1843–1915) és Turtsányi Anna Júlia. O. Ödön (1875–1939) és O. Imre(1883–1968) testvére, dr. Szabolcs Andrásné O. Vilma (1912–84) nagybátyja. 1896-ban a Keszthelyen érettségizett, majd a bp.-i tudományegyetemen tanult. Katonai szolgálat után négy évig br. Prónay Gábor családjánál nevelősködött. 1903-ban doktori, 1906-ban történelem–latin szakos oklevelet szerzett. 1903-ban a késmárki ev. líceumban helyezkedett el. Élénk társadalmi életet élt, tűzoltó parancsnok lett, előadásokat tartott. 1906-tól a ceglédi állami gimnáziumban tanított. Részt vett az I. vh.-ban, több kitüntetést, köztük Ferenc József Rendet is kapott. A háború után folytatta Cegléden tanári munkáját. Történelmet és latint, időnként magyart és szépírást is oktatott. 1936-ban a kormányzótól gimnáziumi igazgatói címet kapott. 1939-ban nyugdíjba vonult. A gimnázium 2005-ben tantermet nevezett el róla. Számos társadalmi megbízatást vállalt. Tagja volt Cegléd város képviselőtestületének és több városi biz.-nak. A ceglédi Vörös Kereszt Egylet alelnökének, a Légoltalmi Liga elnökének, a Szabad Lyceum titkárának, az ének- és zeneegylet és a Vasutas Dalkar főtitkárának, a Sportegyesület elnökének (1910), a ceglédi MOVE Sport Egyesület másodelnökének, társelnökének (1921) választotta. A Ceglédi Kaszinó Egylet könyvtárosaként, gazdájaként, majd igazgatójaként működött. 1912-től az ev. egyház egyháztanácsának tagja, presbitere, az egyházmegyei presbiteri értekezlet világi jegyzője, egyházmegyei törvényszéki bíró, a Ceglédi Luther Szövetség világi elnöke, az alberti ev. egyház felügyelője volt. A Budapestvidéki Tanári Kör bevette választmányi tagjai közé, oktatott a ceglédi népfőiskolán, melynek igazgatóhelyettese lett, 1937-től tanulmányi felügyelői feladatokat látott el. Tevékenykedett a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatóságában, majd 1940-től a front odaérkezéséig (ekkor átmenetileg Bp.-re, majd Sopronba költözött), később haláláig a múzeum igazgatójaként működött. Munkatársa volt a Hadtörténeti Múzeumnak. Publikált a késmárki líceum, a ceglédi gimnázium értesítőjében, az Eperjesi Lapokban, a Karpathenpostban, a Szepesi Lapokban, a ceglédi lapokban stb. 1920–23 között szerkesztette a Ceglédi Keresztény Újságot. Részt vett a Kolofont által szerkesztett Cegléd monográfia megírásában.
F. m.: Hutten Ulrik törekvései. Esztergom. 1903. – Hutten, Ulrich von: A világszemlélők. Ford. Késmárk. 1904. – Az amazonok országai. Késmárk. 1905. – Thököly hamvai. Késmárk, Eperjes. 1906. – Cegléd a török alatt. In.: Gimnáziumi évkönyv. Cegléd. 1908. – A török hódoltság hatása Ceglédre. Cegléd. 1909. – Cegléd a német világ kezdetekor. Cegléd. 1910. – A pénzszerzés az újkor elején. Klny. a Protestáns Estékből. Bp. 1916. – Keszthely 1715-ben. Kh. 1923. –Cegléd 1730-ig. Cegléd. 1931. – Horatius 2000 év tükrében. Cegléd. 1935. – A parasztlázadás előjátéka Cegléden. Cegléd. 1939. – Nagykőrös legrégebbi családjai. Nagykőrös. 1940.
Irod.: Szőnyi Sándor: Dr. Oppel Jenő. In.: A ceglédi Magyar Királyi Állami Kossuth-Gimnázium évkönyve : az 1939–40. iskolai évről. Cegléd. 1940. – Gulyás. 1990–. 19. köt. 783-784. has. – Szabolcs András: Vázlatok az Oppel család történetéből. Kézirat. 1984. – Kürti György: Emlékezés dr. Oppel Jenőre. In.: A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium értesítője : a 2004/2005-ös tanévről. 2005. p. 64-68. – Kossuth Lajos Gimnázium (Cegléd) irattári anyaga.

↥

OPPEL KÁROLY
(Keszthely, 1843. november 29. – Keszthely, 1915. március 8.) - gyülekezeti gondnok, kocsigyártó, nyerges, kárpitos és szíjgyártó mester.
Apja id. Oppel Károly (1809–1887), anyja Lupperspech (Lupersbeck) Terézia volt. Gyermekei O. Ödön (1875–1939), dr. O. Jenő (1878–1947), O. Imre (1883–1968), unokája dr. Szabolcs Andrásné O. Vilma (1912–84). A soproni lyceumban tanult öt évig. Ezután nagybátyjánál nyergesinas volt Nagykanizsán, majd apjánál. Felszabadulása után, 1862-ben kezdte meg vándorútját Magyarországon. Mesterré válása után saját üzletet nyitott, később ezt megszüntette, s beszállt apja üzletébe. 1887-ben átvette apja műhelyét. Apja nyomdokait követve, mint a gyülekezet gondnoka, összetartotta ev. hittársait. 1870 után adománygyűjtést kezdett a leendő templom építéséhez, melyhez ő is hozzájárult, gondoskodott a rendszeres hittanoktatásról. Az 1883-ban megalakult, a leendő iparos tanonciskolát felügyelő biz. gondnokának, 1896-ban a polgári leányiskola gondnokságának tagjává választották. 1897-ben az 1896. évi ezredéves orsz. kiállítás körül kifejtett munkájáért Ferenc József cs. és kir. elismerésben részesítette. 1897–1902 között az Ipartestület elnöke volt. 1898-ban az Iparos Tanonciskola felügyelő biz.-ának elnöki teendőivel bízták meg. Alapítványt létesített az iskola legjobb szakrajzolójának évenkénti kitüntetésére, melyért miniszteri elismerést kapott. 1904-ben átadta műhelyét Ödön fiának, ettől fogva közéleti teendőket látott el. Tanácsnokként, majd helyettes bíróként is tevékenykedett. Részvényese és igazgatósági tagja lett a Keszthelyi Takarékpénztárnak, valamint a Keszthely-vidéki Takarékpénztárnak. 1907–13-g iparhatósági biztosként működött. Megszervezte az Unterberger emlékvacsorákat, előadóként is közreműködött. Az 1909-ben megalakult keszthelyi ev. szórványgyülekezet gondnoka lett. 1911-ben bekerült a polgári iskola gondnokságának tagjai közé. 1913-ban egyházmegyéje lelkészegyesülete felvette t. tagjai közé négy évtizednyi gondnoki munkájáért, s a keszthelyi egyház megalakítása, fenntartása érdekében végzett érdemeiért. Halálakor emlékére alapítványt hoztak létre, melyet olyan keszthelyi ev. tanulónak adományoztak, aki szorgalomban, magaviseletben és egyházi hűségben a legérdemesebb a jutalomra. A helybeli kaszinó megtisztelte azzal, hogy beválasztotta soraiba.
Irod.: Oroszlán István: A keszthelyi Ipartestület 50 éves történetéből. 1936. p. 18-19., 20-21., 44-53. – Évkönyv : Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Keszthely. 1968–1993. 1993. 21. p. – Cséby Géza: Száztíz esztendő. 1996. 69. p. – Szabolcs András: Új ház a régi helyén. In.: Pannon Tükör 1997. 5. sz. p. 56-57. – Gyülekezettörténeti adatok. 1999. p. 8-23., 62-63. – Szabolcs András: Vázlatok az Oppel család történetéből. Kézirat. 1984. – Személyi forrás.

↥

OPPEL KÁROLY (JOHAN CARL ANTON OPEL)
(Hamburg, 1809. szeptember 26. – Keszthely, 1887. április 16.) - gyülekezetszervező, nyerges-, szíj- és kocsigyártó mester.
Apja nemesi származású szabómester volt. Ifj. Oppel Károly (1843–1915) apja, O. Ödön (1875–1939), dr. O. Jenő (1878–1947) és O. Imre (1883–1968) nagyapja, dr. Szabolcs Andrásné O. Vilma (1912–84) dédapja volt. Félárvaként a hamburgi ev. árvaházban nevelkedett. 16 évesen hajóskapitány nagybátyja felvette tengerészinasnak, egy év múlva anyja elszerződtette egy dohánykereskedőhöz, majd szíjgyártó inasnak szerződött. 1829-ben felszabadult, majd német nyelvterületen vándorlegénykedett. A gr. Festetics László alapította fenéki méneshez nyergesmestert kerestek, s a gróf feleségének családja által támogatott árvaház őt küldte, így került 1832-ben Keszthelyre. Előbb gr. Festeticsnek dolgozott, majd engedélyt kapott üzletnyitásra, ettől fogva kocsigyártással is foglalkozott. Kapcsolatot vett fel a kővágóörsi ev. gyülekezettel. 1840 után kezdte szervezni a keszthelyi evangélikusokat, szorgalmazta a keszthelyi gyülekezet létrejöttét. 1848-ban nemzetőrnek állt. A szabadságharc leverése után, főleg német nyelvtudása miatt, kinevezték községi bíró helyettesnek.
Irod.: Gyülekezettörténeti adatok. 1999. p. 7-8., 10., 13., 55. p. – Szabolcs András: Vázlatok az Oppel család történetéből. Kézirat. 1984. – Személyi forrás.

↥

OPPEL VILMA ld. SZABOLCS ANDRÁSNÉ, dr.
-

↥

OPPEL ÖDÖN GÁBOR
(Keszthely, 1875. március 21. – Keszthely, 1939. február 21.) - gyülekezeti gondnok, kocsigyártó, nyerges, kárpitos és szíjgyártó mester.
Nagyapja id. Oppel Károly (1809–1887), szülei ifj. O. Károly (1843–1915) és Turtsányi Anna Júlia. Dr. O. Jenő (1878–1947) és O. Imre (1883–1968) testvére, dr. Szabolcs Andrásné, sz. O. Vilma (1912–84) apja. 1888-ban fejezte be a polgári iskola negyedik osztályát. 1890–91-ben apja műhelyében tanoncoskodott. Elvégezve az Iparos Tanonciskolát, még 3 évig segédként dolgozott édesapjánál. Az ausztriai Nesseldorfban Schustola és társa kocsigyártó cégénél fogatlakkozást és kocsikészítést tanult (1894–95). 1896–98-ig katonai szolgálatot teljesített. 1901-ben vándorlegényként tökéletesítette mesterségbeli tudását Nagykanizsán, Grazban, Salzburgban, több német városban, köztük Hamburgban, majd Prágán és Pozsonyon keresztül tért haza. 1904-ben vette át apja műhelyének irányítását, melyet később fejlesztett és kibővített. Beválasztották a város képviselőtestületébe, elöljárói tisztséget is betöltött. A keszthelyi ev. gyülekezet helyettes gondnokaként, 1915–37 között gondnokaként tevékenykedett. 1919-ben saját házát ajánlotta fel imaházul. Gondnoksága alatt épült a helyi ev. templom, melyet 1929-ben szenteltek fel. A Keszthelyi Takarékpénztár Rt. Igazgatósági tagja (1916), az Evangélikus Egyház Zala megyei Számvevőségének elnöke az Ipartestület vezetőségi tagja (1937) volt. 1935-ben az Ipartestületek Orsz. Szövetsége díszoklevéllel tüntette ki.
Irod.: Szabolcs András. Új ház a régi helyén. In.: Pannon Tükör. 1997. 5. sz. p. 56-57. – Szabolcs András: Az új ház is megöregszik. In.: Pannon Tükör. 1976. 6. sz. p. 59-60. – Cséby Géza. Száztíz esztendő. 1996. p. 32-33., 42. p. – Gyülekezettörténeti adatok. 1999. p. 23- 63 – Szabolcs András: Vázlatok az Oppel család történetéből. Kézirat. 1984. – Személyi forrás.

↥

OROSZLÁN ISTVÁN, dr.
(Budapest, 1901. május 13. – Keszthely, 1969. október 9.) - ipartestületi jegyző, iparhatósági biztos, főjegyző, pénzügyi igazgató, jogtanácsos.
Keszthelyen érettségizett. Az 1931–35-ig a keszthelyi Ipartestület jegyzőjeként tevékenykedett. 1935-ben az Ipartestületek Orsz. Szövetsége díszoklevéllel tüntette ki. 1936-ban iparhatósági biztosnak választották, e tisztéről 1937-ben lemondott. A 1938–39-ben elnöke volt a keszthelyi Iparosok Dalkörének. Ipartestületi tevékenysége mellett a városházán adóügyi hivatalnokként dolgozott. 1935-ben doktorált a pécsi Erzsébet Királyné Tudomány Egyetemen, rövidesen letette a jegyzői vizsgát, s hamarosan megkapta az újonnan létesített adóügyi vezetőjegyzői állást, még 1947-ben is e munkakört látta el. Később pénzügyi igazgató lett Zalaegerszegen, 1951-ben Kecskeméten, 1954-ben Székesfehérvárott. A keszthelyi Autóközlekedési Vállalat jogtanácsosaként vonult nyugdíjba 1961-ben. Számos iparpolitikai cikket írt, többek között 1949-ben a „Néhány gondolat az atomenergia békés felhasználásáról” címűt.
F. m.: A Keszthelyi Ipartestület 50 éves történetéből. Kh. 1936.
Irod.: Zalavármegye ismertetője. 1935. 3. rész. 34. p. Oroszlán István doktorrá avatása. In.: Keszthelyi Hirlap. 1935. junius 16. 5. p. – Oroszlán István dr. jegyzővizsgát tett. In.: Keszthelyi Hirlap. 1935. julius 7. 5. p. – Huszonhárman pályáztak a két keszthelyi jegyzői állásra. In.: Keszthelyi Hirlap. 1935. augusztus 11. 3. p. – Jegyzőváltás az Ipartestületben. In.: Keszthelyi Hirlap. 1935. szeptember 22. 5. p. – Oroszlán István. A Keszthelyi Ipartestület 50 éves történetéből 1936. 13., 25. p. – Reischl Marcel: Egy unoka visszanéz 1990. 1. köt. 191. p. 2. köt. 3., 16. p. – KNSZ. 1994. 63. p. – Cséby Géza: Száztíz esztendő. 1996. – Személyi forrás.

↥

Keszthelyi Életrajzi Lexikon

Nevek: